Kedd, 2017-09-19, 16:10:54
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Eszeveszett történelem

    II. Ramszesz

    Hát nem semmi figura volt az biztos. Feleségét Nefreterit (Nefertiti, Nefretáre,Nefertáre, stb.) az ókor legszebb asszonyának tartották. Gyártották is a kölyköket tucatszámra. Dunát lehetne rekeszteni az általuk előállított utódokból. Imádta önmagát és a háborúsdit. Le s fel menetelt a sivatagban és a hettitákkal verekedett. Leghíresebb csatája, a Kádes mellett folyt le, ahol két napig pofozkodtak II. Muwatallis hettita királlyal. A végeredmény 1:1 lett, de persze mindkét fél hatalmas győzelemként állította be a dolgot. Nem ismerős ez valahonnan? Természetesen a győzelmet csakis II Ramszesz személyes hősiességének lehet köszönni. Ő egymaga hentelte le az egész hettita sereget, és állította meg az ellenséget. Tisztára Rambó Jóska az ókorból!
    Nézzük hát azt az ominózus csatát!
    A hettiták alaposan átverték Ramszeszt, pedig nem is olvasták Szun-cu könyvét. Az egyiptomiak azt hitték, hogy messze vannak még, de voltaképpen a szomszéd bokorban csücsültek. Lényeg a lényeg, egymásnak estek derekeasan. Két napig püfölték egymást, és csak némi rövid villásreggeli kedvéért tartottak kisebb szüneteket. Rami teljesen be volt tojva, hogy most mi lesz. Kevesebben voltak, és teljesen át voltak verve. Nosza szekérre ugrott Rami (a lovasságot nem ismerték még akkoriban) és uccu neki! El akart menekülni, de mivel a földrajz órákon csak az agyagkatonáival játszott, sík hülye volt a helymeghatározáshoz. Naná, hogy más irányba indult el!! Egyenesen nekivágtatott a hettitáknak. Azok persze tátott szájjal bámultak, amikor a porfelhőből előbukkant a buggyant és teljesen eltévedt fáraó.
    Természetesen kedvenc fáraónk úgy megijedt, hogy teljesen eltorzult arccal, magából kikelve üvölteni kezdett a félelemtől. Az ellenség katonái persze azt látták, hogy itt van egy fura figura, dühtől eltorzult pofával és valami érthetetlen nyelven ordít, mint a sakál. Naná, hogy összecsinálták magukat!
    Eközben Paszer, a fáraó vezére, szólt a katonáinak, hogy: "Eriggyetek fiaim, hozzátok mán vissza ezt a sült bolondot!" Azok meg elindultak a teljesen eltévedt és abszolút beszart nagyfőnök után.
    A fáraó persze ijedtében elkezdett hadonászni a túlméretes bicskájával és a nagy számok törvénye alapján, levágott néhány hettitát. Közben persze óegyiptomi nyelven (mást nem is ismert) üvöltött torka szakadtából, hogy valaki vigye már haza. A hettiták persze (akik csak hettitául tudtak), azt hitték, hogy rettentő és gyilkos átkokat hallanak. Világos, hogy az akkoriban teljesen hiszékeny és babonás katonák, menekülőre fogták a dolgot. Ekkor ért oda a fáraóért szalajtott katonaság és befejezték a "nagy művet". Ramszeszt visszavitték a táborba Paszerhez.
    - Hú Paszikám, ha ezt láttad volna!! - kezdte, miután magához tért a rémülettől.
    - Vágtam jobbra, csaptam balra és csak úgy hullottak, mint a legyek!
    - Na persze! Vágtál és csaptál. És ez a penetráns illat, ez mi?
    - Jaaaa, eeez? Hát, öööö, izéééé .... A lovak voltak! Teleették magukat valamivel, amitől állandóan finganiuk kell.
    - No persze! A lovak.
    - Paszikám! Ha már úgyis kifelé mész, szólj a szolgáknak, hogy hozzanak tiszta ruhát nekem.
    - No persze. Tiszta ruhát. - dohogott Paszer - Még hogy a lovak voltak! A harcikocsi féknyom, meg ott virít a seggén! - és kiment.
    Nos, valahogy így esett a dolog. Végül is kibékültek az ellenségek és boldogan éltek amíg... De ez már nem tartozik ide.

    Hannibal



    "Hannibal ante portas !" - kiabálták a régi rómaiak. Szerintük ez azt jelentette, hogy Hannibál a kapuk előtt.
    Frászt! Ez annyit tesz, hogy egy Hannibál Antal nevű portás van szolgálatban, de kint maradt a kapu előtt. Ezek a rómaiak még latinul sem tudtak rendesen.
    Na de ezzel a Tónival is meggyűlt a bajuk. Az apja is - akit valami kisteherautóról neveztek el - verekedett már a rómaiakkal és a fiának örökül hagyta, hogy folytassa a harcot. - Megvan végre! Hamilkar Barkasnak hívták az öreget! Mondtam hogy valami furgon van a dologban!
    Na szóval, ott tartottam, hogy Hannibál, hallgatva apja szavára, alaposan elkapta a rómaiak grabancát. A rómaiak erősítettek a tengeren (Navigare necesse est - Tedd el este a GPS-t a neszeszeredbe), de a szárazföldön ő volt az úr.
    Voltak neki harci elefántjai, harci lovassága, harci mosónői és még sok minden ilyen harci izéje. Mindezek mellet értett hozzá, hogyan kell őket használni. Átballagott az Alpokon és jól meglepte a rómaiakat. Azok meg néztek, mint Rozi a moziban. Jó néhány légiót taccsra vágott és meg sem állt Rómáig. A marhája a világnak, ott meg elővette kedvenc tábori morfondírját és elkezdett morfondírozni.
    A rómaiak eközben átkeltek Afrikába és ott röhögtek rajta, hogy Itáliában keresi őket. Erre a Karthagói szenátus hazarendelte, de marha nagy peche volt, mert hazai pályán Scipio Africanus porrá verte elefántostul, mosónőstül. Erre mondták aztán a rómaiak, hogy "Sic transit gloria mundi". Vagyis a Glória nevű csaj Ford Transitot vezet.


    Középkori történet



    Az utolsó rohamra készülődött mindenki. A magyarok és a törökök egymást fixírozták. Tudták, hogy ezen áll vagy bukik minden. Két magyar vitéz az egyik bástyán állva mérlegelték a lehetőségeket.
    - Komám! Szerinted a janicsárok jönnek majd elől?
    - A fenéket! Majd a tölteléket kűdik előre, hogy kifullasszanak minket, s csak aztán gyün a krémje.
    - Láttad azt a behemót szerecsenyt a hármas janicsároktól?
    - Méket? Az Alit, vagy a Juszufot?
    - Azok a ketteseknél vannak. Ennek valami iszonyat cifra neve van. Tisztességes embernek beletörik a nyelve. Ráadásul valami istentelen bikkfanyelven ordibál amikor a közeledbe ér. Mintha egy bikát nyúznának elevenen.
    - No figyelmezz, mert kezdődik a haddelhad!!
    És valóban. Megszólaltak az ágyúk és csak úgy köpködték az égi áldást a falakra.Vas meg kőgolyók repkedtek mindenfelé.
    - Hinnye! Ez közel vót! - rikkantotta egyikük, amikor egy ágyúgolyó majdnem elvitte a fejét.
    - Abbiza!
    A magyarok sem voltak restek. Visszadurrogtattak, méghozzá eléggé pontosan ahhoz, hogy a török pattantyúsok idegbajt kapjanak.
    - Fenemód pontosak ezek az ánglius álgyúk!
    - Abbiza! Az a szoknyás ánglius hozta magával a rajzokat és úgy öntötték űket ki.
    - Fura egy szerzet, ammá biztos. Egy tarka kockás terítőt kanyarint magára nadrág helyett. Oszt alatta meg semmi.
    - Azért kíváncsi lennék, hogy nem fagy le a pöcörője télvíz idején.
    Ezen aztán jót röhögtek, de úgy, hogy az ánglius ne vegye észre. Egyik roham alkalmával egy janicsár, amikor meglátta, kiröhögte. Nem kellet volna. Egyetlen suhintással vágta ketté a nehéz kardjával, a maga elé tartott pajzsával együtt. Azóta senki nem mert röhögni rajta.
    Az első létrák a falhoz értek és elkezdtek felkúszni rajta a törökök. A két vitéz megpökte a tenyerét, két kézre markolták a kardjukat és az elsőnek felérő törököt máris Mohamed kebelére küldték.
    - Tiszteltetem a prófétádat!! - ordították utána.
    A következő sem járt jobban, de ennek még volt ideje egy halk sikkantásra. A harmadik, amikor felért, üvölteni kezdett.
    - No ez az komám! Itt van a cifranevű!
    A török akkora volt, hogy a két vitéz elhűlve bámulta. Az meglengette a jatagánját, ami alig volt kisebb nála és odacsapott. Alig tudtak félreugrani előle.
    - Hogy az a cirfabocskoros, oltáron szánkázó istennyila csapjon beléd te szerecseny!! Neked nem mondta az anyád, hogy ne hadonássz éles tárgyakkal? Még meg találsz sérteni valakit te anyaszomorító!
    A komája sem akart lemaradni.
    - Hogy az ördög búbolja meg azt a kancsal anyádat te suvickos képű szerecseny ördög!! Mensz vissza rögtön a pokolba ahonnan gyüttél!! - és ezzel akkorát csapott oda, hogy a török pajzsa kettévált.
    Ekkor a török két kézre kapta a jatagán és visszacsapott. A magyar vitéz kardja a markolatnál eltörött.
    - Hogy az anyád ne sirasson! - képedt el amaz, de rögtön ugrott is egyet és a jatagán csak a hűlt helyén csattant.
    Mivel a török nem figyelt mindenfelé, a másik vitéz oldalról odacsapott neki egyet a kard markolatával. Erre megfordult, kigúvadtak a szemei és elvágódott.
    - No ez sem eszik egy darabig piláfot!
    Az ostrom elmúltával a két vitéz, alaposan megkötözve, elvitte a törököt a kapitányhoz.
    - No mi jót hoztatok fiaim?
    - Nyelvet kapitány uram! Kérdezzük csak ki, lehet hogy érdekes dolgokat fog mondani.
    - Hát akkor híjjátok a tolmácsot!
    - Nem kell tolmács. - szólalt meg a török.
    A vitézek úgy meglepődtek, hogy a kapitánynak még a boroskupa is kiesett a kezéből.
    - Most mit bámulnak kendtek? Pécsre jártam egyetemre. Én fordítottam Janus Pannoniust törökre és szuahélire.
    - Szuamicsodára?
    - Mellesleg panaszt szeretnék tenni a két vitéz ellen.
    - He? - a kapitány még mindíg sokkhatás alatt volt.
    - Igen kérem, panaszt! Ez a két ember, ostrom közben rasszista kijelentéseket tett rám és nőnemű szülőmre!
    - Hebegebe ... - a kapitány nagyjából ennyit tudott kinyögni.
    - Idézném egyikük kijelentését: "Hogy az ördög búbolja meg azt a kancsal anyádat te suvickos képű szerecseny ördög!!" Ez kérem teljes mértékben kimeríti a rasszizmus fogalmát!
    - Ahha! - nyögte a kapitány - és ammeg mi?
    - A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi és politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.
    A kapitány belezuhant a karosszékébe és üveges szemmel meredt maga elé. Az egyik vitéz ijedtében lenyelt egy egész libacombot és csak komája lélekjelenléte tudta megmenteni az életét.
    - Hajlandó tenni valamit ez ügyben kend kapitány uram, vagy menjek Strassbourgba?
    - Kapitány uram. Ne csapjuk le a fejét?
    - Oszt mé?
    - Me akkó csendben lenne.
    - Megfontolás tárgyává teszem a javaslatát vitéz uram.
    - Hahh!!! - bődült el a török - Kibújt a szög a zsákból!! Maguk itt mind egytől-egyig rasszista ősnácik!! Így várjon itt a tisztességes ember tisztességes bánásmódot!!
    - Még magának jár a szája? Nem maga vágott le hat magyar vitézt a tegnapi ostrom során? Ez kérem előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés bűntette!!
    - Hát ugye a csata hevében ... - szabódott a török.
    - No, hát mi is a csata hevében!! - csapott az asztalra az egyik vitéz.
    - Jóvanna! Nem kell úgy ordibálni kérem. Ha megtörtént, hát megtörtént. Most mé kell a szememre vetni a dolgot? Az ember ugyebár hadonászik a jatagánnal ... Előfordulnak balesetek.
    - Akkor vegyük munkahelyi balesetnek? Végül is mé ne? Legalább tisztes nyugdíjat kapnak majd az özvegyek. No meg ott a hadiárva ellátás is ugyebár ...
    - És mi lesz a rasszizmussal kapitány uram? - kérdezte a török.
    - Mi lenne? Tudjuk be annak, hogy maga nem beszéli tökéletesen nyelvünket és a fordítási pontatlanságból eredt a félreértés.
    - Háááát ... No rendben. Akkor kvittek vagyunk?
    Kicsit furcsán néztek rá, mert nem ismerték ezt a kifejezést. Aztán leesett a kétkrajcáros és buzgón bólogattak.
    - No akkor engedelmükkel én hazamennék Afrikába. Nem tetszik nekem ez az itteni klíma. Kicsit nyirkos és nagyon hideg.
    - Hát akkor isten vezesse kendet. Vagyis Allah nna.
    - Tök mindegy. A lényeg, hogy hazaérjek.
    A két vitéz elkísérte a kapuig és ott barátságosan meglapogatták egymást. A két vitéz ezután még sokáig köhögött.

    A bérszerződés



    - Hát szép jó napot Szvati!
    - Szvati? Mikor őriztünk mi együtt szürkemarhát? Ne Szvatizz engem, mert ugrik a bót!!
    - Jóvanna, most mit hisztizel? A tegnapi bulin persze tegeződtünk és te Árpinak hívtál.
    - No igen, a tegnapi buli az más volt. Kicsit sokat ittam abból a komisz izéből.
    - Kumisz!
    - Jó akkor kumisz. Nem vót rossz, csak kicsit sok vót.
    - No akkor mi legyen azzal a bóttal, amiről beszéltünk?
    - Hááát... A tanácsadóm azt mondja, hogy semmi écesz nincs benne.
    - Ki a tanácsadód?
    - Mojshe.
    - Az? Hát az egy kókler! Az egy meschüge! Ő volt az, aki egy tál lencséért elcseréltetett egy komplett örökséget!! Na persze azért, mert lefizették.
    - Szóval egy korrupt disznó, azt mondod?
    - Nem is akár hogy! Rábeszélte a Jerikóiakat, hogy jó pénzért, hallgassák meg az izraeliták kürtkoncertjét. Azok meg olyan hamisan játszottak, hogy szegények kínjukban inkább lerombolták a város falait és elmenekültek.
    - Hogy a gonosz szellemek járjanak csűrdöngölőt a hátán!!
    - No akkor hogy legyen? Elhoztuk a fehér lovat, amiről beszéltünk. Nézd csak meg, ezt az áramvonalas formát! Korszerű egyhengeres, keveset fogyaszt százon, a gyorsulása meg kiváló. Ráadásul divatos kabriolet.
    - Nem rossz, nem rossz. És a szervízigénye?
    - Nem nagy az sem. Néha kell neki egy kis karosszériamosás, semmi több.
    - Hát ez nagyon jó! És mennyibe kerül?
    - Csak egy kis föld, meg egy kis víz kell érte. No persze csak előleg gyanánt.
    - Ez nem sok - gondolta Szvatopluk és vigyorogva dörgölte a markát.
    - Hát akkor megegyeztünk. Csapj bele Szvati!!
    Egy héttel később egy magyar küldöttség kereste fel Szvatoplukot.
    - No akkor szedjétek a sátorfátokat, mert ez a föld most már a miénk!!
    - Aztán mivégből?
    - A szerződés!! Amit akkor adtatok, csak előleg volt!! El kellett volna olvasni a kisbetűs részt is aranyapám!!
    - És akkor most mi van?
    - Egyszerű! Ti mentek a levesbe, mi meg honfoglalunk ezerrel!!
    - A franc a csavaros fejetekbe!! Hogy a fenébe jutott eszetekbe ez a furfang?
    - Egyszerű a dolog. Mi is Mojshétől tanultuk a szakmát!! - És jót röhögve nekiálltak honfoglalni.


    Árpád a punk (történelem dióhájban)

    Ezt nem én írtam, tisztelt bíróság, ártatlan vagyok! Mindamellett tartom olyan jónak, hogy minden skrupulus nélkül betegyem ide. Nem tudom ki a szerző, bár egy kicsit Nagybandós, kicsit Bonczgézás, és rokon velem is. Nem véletlenül adtam a címet, a dióháj nem elírás. Azért van, hogy lássátok, én sem vagyok teljesen százas. Mindenesetre Kleio - aki a történetírás múzsája - forog a sírjában, olyannyira, hogy elment ventilátornak. No de -ahogy egy sebész barátom mondaná - vágjunk bele:

    Cézár nyílj ki, mondta Brutus és belevágta a tőrt. Hátul Antoniusék összesúgtak: Ez már döfi! Egy katona sehogy sem akart harcolni a légiósok ellen. Azok csodálkozva körbeveszik, de érdeklődésükre csak ennyit mond: Szabin vagyok.
    És kezdődött a Kárpát medence története.
    Hun volt, hun nem volt. Élt egyszer Attila, aki egy hamis damaszkuszi pengét előrántva így kiáltott: Csoda szar vas! És lett lészen nosza. Kezdődött a magyar történelem megannyi huszárvágással és meg annyi császár metszésével. Tas alkoss, gyarapíts! Nem Töhötöm. Álmos vagyok. Ez Huba. És megkondultak a harangok és Őrsbe szorult az öklük.
    Sétálunk az Árpádok alatt, Géza kézben. István király vágtat fakón. Valaki rálő a tömegből, de Gellért kap a lövedék, s ő lőtt sebbel lobbal elillan. Országom egy hóhér! (Halotti beszéd...) Hej, magyar hon! Van sok rozsod, volt sok búzád, de nem volt több Árpád... Így halt ki az Árpád-ház.
    Elpusztult az aranybullát tojó tyúk. IV. Béla vagy negyedik Béla aki korszerűsítette a közigazgatást, felszámolta a tatár járásokat, egyik nyilatkozatában emígyen szólott: Hej, tatárok, tatárok! Hoztok is, bifsztek is. Az Anjouk úristenit! De Salamon töke még messzire látszott...
    Moldva csinált problémának hittük a török sereget is, De mikor Dugonics tituszt kapott, hát kitört a háború. Néhány végbéli vitéz felsóhajtott: Csak az a vég, azt tudnám feledni... Győzött a Dózsa, győzött a Dózsa! Tegnap a parasztok felkeltek! Megreggeliztek, majd kiegyenesített kaszáikkal üldözték Zápolyát, akit egyébként még veszett kutyák falkája is üldöz. Több is veszett Mohácsnál. A törökök persze tudták, hogy a fáknak melyik oldala Mohács...
    II. Lajos maga itta meg a Cselének a levét.
    Földet osztottak. Mindenki kapott egy fél holdat. Az ország három tagba szakadt. Megtanultunk Isztanbul, de Gül babát tőrbe csalták. Húzd rá kóczi! Ne Thököly! Nem oda Buda! Kiabáltunk, persze ekkor Buda már rég oda volt.
    És Salamon töke Mária Terézia kezébe került. De kifogjuk a bécsi szelet a vitorlájukból. Persze Szilágyi Erzsébet ekkor már a fasorban sem volt.
    Folyt a világtörténelem is.
    Bocsánat, elveszett az egész spanyol hajóhad? Nem, csak a harmada. Bléket kaptak. Egy bizonyos Nagy Katalin nevű cárnő így szólott: Elnézést uraim, mennem kell, Szentpétervár. Ha ott lett volna egy bizonyos Vlagyimir Iljics, csak ennyit mondott volna: Jól illik ez a len ing rád. Egy Napóleon nevű császár nem dupla Nelsont rendelt, mondván: Korzika vesém.
    De holló hollónak nem kaparja ki a gesztenyét, mikorra a helyzet tarthatatlanná vált, hát megkérdeztük: Gyalog megyünk, vagy szabadok, s minthogy a válasz jól hallható igen volt, így kérdést nem képezett a cselekendő irány. Rohantunk a forradalomba, s mikor a közepére értünk, rémülten láttuk, hogy már csak kifelé vezet az út. Futott Jellasics a-gyáva-l nehezen követve korunk eseményeit. Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a régi mente... Újat húztak, de valahány csepp esett rája, annyi áldás szájon vágta.
    Így éltünk, de élhettünk volna még nagyobb sikereket is. Petőfi magának választott csillagot. Kossuthból cigaretta lett. Széchenyi lánchídként végezte a Duna két partja közt. Bem apó bemondta az ultimátumot... és mindenki előtt Világos lett. S a kiegyezés után az ország a millenniumra készült. Megkérdeztük a császárt: Hát assziszi szent Ferencz, hogy ez így jó lesz?
    Egy bizonyos Kun Béla egy másik bizonyos Vlagyimír Iljicstől táviratot kapott: Hát maguknak egy szikra távírójuk sincs? De van! Volt rá vágva a válasz és gyerekek tódultak az utcára és kiabálták: mi ki, mi ki, Horthy Miki! Leszek ti még bolsevik! És az illegális kommunista párt illegalitásból illegalitásba vonult.
    A Donnál a magyar hadsereg a második. Volt. Kodály figyelmeztet: Kállai kettős politikát folytat.
    Matahari tárgyalásán a védő így fordul az esküdtekhez: Uraim! Mentsék fel szegény kémet. A háború, ha nem is éppen hiro-simán, de befejeződött. S a nürnbergi mesterdalnokok perén még elhangzott néhány tisztafa-jú ária, de azért az igazság is szolgáltatva lett.
    Magyar Rádió, Budapest.
    1945 április 03. Jó estét kívánok!
    1945 április 04. Jó estét kívánok!
    S egy bizonyos Joszip Sztálin a balti népekhez intézett beszédében ekképp szólott: Akinek az Isten észt adott, adjon hozzá Litvánt is! És ez így is Lett.
    Kínában megjelenik az első német nyelvű napilap, a Mao cejtung.
    Elkészülni, vigyázz, Rajk! Kezdődnek az ötvenes évek.... (Kiadjuk a jelszót: Aki kesztyűt vásárol, legyen annyi esze, nézze meg nincs-e benne az ellenség keze!) Ávo cézár! (Többen mondták, hogy Andrássy út hat van.)
    Péter Gábor és Farkas Mihály ellátogatott egy előadásra. (Új tendenciák mutatkoztak az amatőr színjátszásban. A darabokat a vasfüggöny mögött játszották.) Így történt, hogy a Nemzetibe a Péter és a Farkas ment. A Sztahanovról elnevezett horgászversenyen valaki kifogta az úttörők tizenkét pontyát.
    Rákosi Mátyás mindent beismer: Elvtársak, hajszál híján kopasz vagyok!
    (Közmondás: Aki ötöl-hatol, előbb-utóbb ötvenhatol!) Nem Mindszenti, ami fénylik!
    Magyar Rádió, Budapest.
    1956 október 22. Jó estét kívánok!
    1956 október 23. Jó estét IVÁNOK!
    S mi büszke magyarok! Büszkék vagyunk tudósainkra. Bánki Donát rekesztett, Csonka Magyarország. Kandó Kálmánnak köszönhetjük, ha néhanapján nagymamáinkat a Batthyány téren elragadja a HÉV. (Magyar találmány a lidércnyomás mérésére kifejlesztett Manó méter is.) Soro sötét Erdély! Dühöng a déli széle országunknak. Határainkon túli határaink vannak... Nincs Kárpátlás?!
    A disznó, öbölbeli amerikai zsoldosok így kiáltoznak: Castrot akarok kötni! Castrot akarok kötni! A Vietnamban harcoló francia csapatok megtanulták, merről Fú a Dien Bien. Új gazdasági mechanizmusunkhoz új gazdaság is társul. Testvérnépeink rendőreinek ügybuzgalmát mutatja, hogy ha szólítja őket a kötelesség, hát Visztulában hagynak csapot, papot...
    A nemzetközi terrorizmus seregszemléjén utoljára a svédek vitték el a Palmét.
    Mi itt egy GMK-n belüli PJT keretében kötvényeket bocsátunk ki. A kötvényekért az állam jót áll. De ki áll jót az államért?
    Most érkezett a hír: A csernobili katasztrófát még nem tudni, hogy a nyugati láncreakciós körök, vagy a honi nehéz elemek okozták-e. Mindenesetre a TASSZ jelentette: Már madame Curie is csodálkozott az urán!

    Cézár Gyula a nagy hódító



    Állítólag Vénusztól származott. Cö cö! Akkoriban mindent elhittek az emberek. Ha én most azt állítanám, hogy Adonisztól származok, frankón fejbevernének egy péklapáttal. Legalábbis a vigyorgóba bérletet válthatnék.
    Mindettől függetlenül nem volt akárki. Össze-vissza hódítgatott. A germánok, a gallok, a britek és még sok más nép, úgy gondolta, hogy nem hogy nagy, de inkább gonosz kis emberke ez a Gyula. A galokat lehet, hogy azért zaklatta, mert a vezérük nem akart nevet változtani. Istentelenül kimondhatatlan neve volt. Valami Velorex, vagy Velocipéd, esetleg Vercingetorix (ejtsd: Kovács János), vagy ilyesmi.
    Gyula ráadásul egyeduralmat akart Rómában. Ettól persze a rómaiak egy része lábrázást kapott, mert nem szerették a királyos dolgokat (gondoljunk csak Tarquinius Superbusra).
    Képes volt arra, hogy az akkori világ határáig, Britanniáig meneteljen. Ott azonban a britek halálra idegesítették a hülye szokásaikkal. Képesek voltak a csata közepén otthagyni az elképedt rómaiakat, mondván : Tea time !!
    No meg a meleg sörük ... És sehol egy kupa bor!
    Hamar haza is jött Gyulus, mert ráadásul a folytonos esőt sem bírta a beteges természete.
    Átment Egyiptomba, ahol alaposan összeszűrte a levet a Claopátra nevű rosszéletű fáraónénivel. Persze azzal az ürüggyel, hogy megvédi testvérétől, aki szintén fáraó akart lenni. De hát ugye két fáraó egy csárdában ...
    Csinált még sok érdekes dolgot. Pl átkelt a Rubiconon és akkor mondta, hogy: Alea iacta est! Vagyis állítsátok élélre az aktákat este. Nem tudom ennek mi értelme, de a kortársai biztos értették.
    Egy jós azt mondta neki, hogy óvakodjon március idusától (ezt most is jövendölhetné bármelyik jós a kormányoknak). Ő azonban nem hitt neki és elment a szenátusba a nevezett napon. Ott persze a szenátornak álcázott varrónők akkurátusan perforálták. Az esemény annyira aláásta az egészségét, hogy ott helyben belehalt az inzultusba.
    A rómaiaik utána jöttek rá, hogy mekkora marhaság volt eltenni láb alól. Így aztán kitört a polgárháború, ami szintén egy marhaság, mert nem polgárok, hanem katonák vagdalták miszlikre egymást.


    Nagy Frici, az első és igazi és hamisítalan





    Na ez aztán az érdekes figura! Apja rendszeresen verte, amitől kissé frusztrált lett a kölök. Amikor meg akart szökni, akkor elkapták és kóterba dugták. Ő ennyivel megúszta, de a barátja és szerelme - egy személyről van szó, hoppá!! - teljesen elvesztette a fejét. A szó szoros értelmében. Aztán apja kiengedte és ő megnősült. Persze nem azt vette el, akit anyja szemelt ki számára, hanem apja választottját. 1:0 a faternak. Adott neki egy birtokot és egy hozzá tartozó ezredet, hadd játszon katonásdit a kölök. Ő fogta magát és összehaverkodott a Voltaire nevű szabadgondolkodóval, akivel aztán 50 évig zaklatták egymást. Amikor nekiállt uralkodni, kiderült, hogy nagy reformer.
    Amit viszont a háborúkban művelt az már gyalázatos volt. Igaz hogy győzött többnyire, de csoda, hogy egyáltalán maradt katonája. A végén egész jól jött ki a hétéves háborúból is. No persze azért Hadik bácsi rendesen megfricskázta az orrát Berlinnél. Akkorát égett, mint 173 évvel később a Reichstag. Azt azért hozzá kell tenni, hogy másképp alakult volna a vége, ha az oroszok nem húzzák ki a kakiból, úgy mint később az osztrákokat, éppen ellenünk.
    A háború után, mivel más dolga nem akadt, helyrerázta a porosz gazdaságot. Ehhez is értett, nem csak az öldökléshez.
    Mivel több dolga már nem volt, fogta magát és meghalt.
    Egy erős befolyásos államot hagyott hátra, amit utódja, az unokaöccse, rendesen hazavágott.
    Sic transit gloria mundi. Bár akkor még Ford Transit nem is létezett. Viszont Glória igen!! Mégis csak igazam van!