Kedd, 2017-09-19, 16:19:59
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Sárkánynapló

    Egy csökkent értelmű sárkány naplója

    Ez itten mostan egy sárkánynak az ő saját blogja.
    Mostanában nagy divat blogolni, így hát én is megpróbálom.
    Már elmúltam 46 éves és még nem volt semmi kalandom lovagokkal. Igaz még csak sihedernek számítok és nem vagyok tapasztalt lovagírtó, de valahogy el kéne kezdeni. Tegnap láttam egy embert, de Bert a haverom azt mondta, hogy hagyjuk a fenébe, mert nem éri meg az a kevés hús a macerát. Ha elkezdjük piszkálni, akkor idecsődíti a fél várost.
    Azoknak meg van mindenféle fegyverük, amivel bosszanthatnak minket.
    Azért én lementem, hogy közelebbről is megnézzem, de amikor meglátott olyan hülye képet vágott, hogy majdnem bepisiltem a röhögéstől. Amikor magához tért udvariatlan módon hozzám vágott egy nagyobb követ és hátat fordított, hogy elszaladjon. Erre én megpörköltem a hátsóját. Az ember felüvöltött és elvágtatott a tó felé, hogy belevesse magát. Később derült ki, hogy nem tudott úszni. Béke poraira! Na menjünk ebédelni.
    Ma nagy rumli va az erdőben. Jöttek mindenféle emberek, és maguknak követelték a dicsőséget, hogy engem, meg a haveromat kinyírhassák. Az egyik csapat kékben, a másik pirosban volt. Bert a haverom azt mondta, hogy ez két párt. Ezt ugyan nem értettem, mert annak, hogy part van értelme, de párt?!
    Azt mondta Bert, hogy az emberek csinálnak két csapatot és azt elnevezik pártnak és attól kezdve utálják egymást. Aha!
    Tehát a Bert és én egy párt vagyunk és az emberek egy másik mert utálnak minket. Erre Bert azt mondta, hogy ez nem így van, mert előbb kell pártnak lenni, aztán utálatnak. Aha! Illetve nem aha, mert ha én utálok valakit azt szimplán megeszem, ha emberről van szó. Miért kell a párt?
    Azt mondta a Bert, hogy azért, mert az emberek nem eszik meg egymást, maximum megölik és az egészet másra fogják. Ezt hívják baleknak.
    Az emberek meg közben mindeféle ölőszerszámot vettek elő és elkezdték egymást akkurátusan eltenni láb alól. A végére csak egy maradt, de azt meg Bert intézte el. Hurrá van elég vacsi!

    A lovag



    Ma megint volt egy kis balhé! Jött egy ember tökig vasban és nagyon csörömpölt. Bert azt mondta, hogy ez egy lovag. Na mondok ez épp kapóra jön nekem, de Bert azt mondta,hogy vigyázzak, mert ez szúr, meg vagdal. No akkor jó, mert szeretem a testedzést ebéd előtt.
    Odamegyek a lovaghoz oszt mondom jónapot. Mire ő elbődült és csúnyán beszélt. Én az ilyesmit nem szeretem, mert volt gyerekszobám, bár túl művelt nem vagyok. Fogtam magam és odapöffentettem neki egy kisebb lángcsóvát, de fel sem vette. No ennek fele sem tréfa. Ez azbesztből van. Elkezdtem üvölteni és dobogni, hogy megijedjen. De semmi. Aztán elkezdett hátrálni. Na mondok mostan győztem, de egyszer csak rikkantott egyet és elindult előre a lovával, mint egy... mint egy... mindegy! Alig bírtam félreugrani előle. Az a marha meg nem csillapodott, hanem megfordult és megint nekem gyütt. Erre fogtam magam és félreléptem, de a mancsomat ott hagytam. Az isten barma meg pont nekiszaladt. A paci jobbra el, a lovag a levegőben kalimpált, de amikor földet ért, olyat csörömpölt, hogy be kellett fogni a fülem. Gondolta, ha már megölni nem tud, legalább megsiketít. Aztán kiderült, nem direkt csinálta, hanem zsigerből volt hangos.
    Bert vonyított a röhögéstől és kijelentette, hogy még ilyet nem látott. Mikor lecsillapodott megnéztük a lovagot. Elég snájdig legény volt amíg élt, merthogy a nyakát szegte. Úgy kell neki! Gyorshajtás, figyelmetlen lovaglás, biztonsági öv meg nuku. Megérdemelte.


    A medve



    A múltkori lovag eléggé szálkás volt. alig volt rajta valami ehető. Úgy kellett enni, mint a rákot. Ki kellett fejteni a páncéljából. Bertnek egy bazi nagy tüske ment a mancsába, mert nem vigyázott eléggé. Azt mondta, az nem tüske, hanem krad, izé kard nna. Ez egy nagy marhaság, mert ilyen szó nincs is.
    Ma felmentünk Berttel a nagy sziklához. Volt ott egy állat ami leginkább egy farkashoz hasonlított, de jóval nagyobb volt és közben barna. Az orra rövidebb, a mancsa nagy és kerek. Sokszor állt két lábra és büdös volt. Bert azt mondta, hogy ez medve. Én mondtam ühüm. Mit vitatkozzak egy hülyével, aki folyton új szavakat talál ki.
    Az izé meglátott minket, felágaskodott és ordított. Én közelebb mentem, mert még nem ettem ilyet és kíváncsi is voltam. Erre a dög nekem jött. Adtam neki egy nyaklevest, mire lefeküdt és nem mozdult. Azt mondta Bert, vigyük haza, fínom. Estére értünk a barlangba, mert a fejét sokáig kerestük. Ott megsütöttük. Egész jó volt. Főleg a lovag után.
    Éjjel Bert felébresztett, azt mondja valaki van odaki. Kimentünk a hátsó bejáraton és előre lopakodtunk. Volt ott egy fura szerzet. Ember formája volt, de úgy nézett ki, mint egy mozgó bokor. Bert mondta ez egy vadász és rejtőzik. A mi szemünk elől ugyan nem! Mivel már jóllaktunk úgy gondoltuk megtréfáljuk. Mögé osontam és hörögtem egy halkat. Erre akkorát ugrott, azt hittem soha nem esik le. Amikor leért, olyan fura vinnyogó hangot hallatott, hogy Berttel visítva fogtuk egymás hasát a röhögéstől. Bert még hozzátette, hogy Búúúú és ettől a vadász szeme úgy forgott, mint az a szélmalom, amit egyszer láttam. Felugrott a levegőbe és elszaladt de közben nagyon büdös szagok jöttek neki hátulról.
    Visszamentünk a barlangba, de nem tudtunk aludni, mert akár hányszor eszünkbe jutott, mindig felröhögtünk. Sűrűn jutott eszünkbe. Reggel felkeltünk, de fáradtabbak voltunk, mint este. Kinéztünk és verő volt a fény és pitypalatty meg csirip meg minden Vajon mit hoz a mai nap?