Nem tudom honnan került ide, egyszer csak itt volt. Büdös volt mint a három napos pelenka - ezt az emberek szokják mondani -, éhes volt és csuklott. Ez nem is lett volna baj, mármint a csuklás, ha első alkalommal nem pont a pofámba tette volna. Ugyanis minden csuklásánál kis lángcsóvát eresztett, amitől majdnem leégett a pofám. Először nem akartam róla tudomást venni, de Bert aszonta, hogy kutya kötelességünk gondoskodni róla, mert ez egy sárkánykölök. Akkor meg vigye a kutyákhoz, ha egyszer az ő kötelességük. Erre kijelentette, hogy nyomi vagyok és hogy ez csak amolyan kiszólás féle. Nekem ne szóljál ki, mert beszólok! Megvitattuk, hogy ki a nyomi kettőnk közül. Utána kimásztam a patakból ahová egy rúgástól repültem és bekötöztem Bert sebeit, amit meg tőlem szerzett. Mivel ez a kölöknek nagyon tetszett, próbaképpen adtam még egy pofont Bertnek. Tényleg tetszett a kölöknek, de az még jobban, amikor Bert pofánvágott és ettől kicsit csálé lett az arcom. Olyan murisnak találta, hogy azt kiabálta, hogy még ... még! Bert pedig, mint rendes sárkány, teljesítette a kérését. Ekkorra már a fejem akkorára dagadt, hogy beszélni is alig bírtam. Bert szerint ez nem baj, mert addig sem beszélek hülyeségeket. Most mit vitatkozzak egy ilyen rabiátus alakkal? Egyszerűen lecsaptam egy facsemetével és ezzel tettem pontot a mulatság végére. A kölök rengeteget kérdezett, tulajdonképpen egy kérdés volt az egész lénye. Estére már rezgett a fejünk és Bert még időnként fel is sikoltott. Levittem hát a patakhoz a kölköt és megfürdettem. A víz olyan hideg volt, hogy mire visszaértem vele a barlangba, álomba vacogta magát. 
Megkérdeztem Berttől, hogy most mi lesz itt? Egy nyomival több lesz itt, az lesz. Nem volt kedvem vitatkozni, mert teljesen elfáradtam kölöktől. Inkább egy tucat lovag, mint ez a kis tejfingógép.