Kedd, 2017-09-19, 16:10:36
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Ami a mesék mögött van [3]
Felejtsd el amit hallottál! Ez az igazi sztori!
Eszeveszett történelem [7]
Mi történt valójában? Oknyomozás.
Gusztika [2]
Egy kiscica története
Macskatörténetek [9]
Egy kis kandúr és egy nyugdíjas öregúr barátsága.
Non omnis moriar [3]
Belvárosi történet
Sárkánynapló [20]
Egy csökkent értelmű sárkány naplója
Vegyesfelvágott [20]
Ami éppen eszembe jutott.
Cybermesék [2]
Mesék a bitek világából
Letöltés [16]
Letölthető irodalom
Viccek [3]
Csak a javából!
Keresés
Naptár
«  Március 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Blog

    Főoldal » 2011 » Március » 19 » A kifőzde
    06:31:01
    A kifőzde


    A kifőzde



    Az öreg vendéglős, hangedlivel a kezében, még egyszer végigjárta az asztalokat. Itt ott letörölt egy-egy porszemet, megigazított egy terítőt, vagy poharat. Elégedetten csoszogott a konyhaajtóhoz és végigmérte a birodalmát. 
    - Jó lesz. Nagyon jó lesz ez. 
    Aztán odaszólt érdes hangján a fiatal pincérnek. 
    - No fiam, nyithatsz! 
    Ahogy az ajtó kinyílt, szinte rögtön meg is telt a kis vendéglő. Főleg ínyencek jártak ide, leginkább Bözsi néni híres húslevese miatt. Aranyló kis zsírpacnikkal a tetején, a zöldségek, a házi gyúrású cérnametélt ... Utána meg kívánság szerint, vagy a leveshús, tormával - persze a torma is házi -, vagy a velőscsont, és hozzá a pirítós. 
    Az öreg is beszállt, mert a fiatal pincér nem győzte volna egyedül. 
    - Igenis kérem, két marhahúsleves. Addig valami italt esetleg? 
    Öreg kora és fájós lába ellenére az öreg, ha dolgozott, szinte repült a placcon. Sosem látták mogorvának, vegy mérgesnek. Mindig mosolygott. 
    - Fiam! A gondjaidat, hagyd az ajtón kívül, amikor belépsz ide. - így oktatta a fiatal pincért. - A vendég az ételre kíváncsi, nem arra, hogy mi van a soros barátnőddel éppen. 
    Egyre másra hordták ki a rendeléseket, szép lassan minden asztalnál elégedett hangok hallatszottak. 
    - Ugye megmondtam drágám, hogy ide kell jönni egy jó húslevesre. 
    - Mennyei ez a leves, istenemre mondom, mennyei! Érdemes volt várni ebben a hidegben. 
    Bözsi néni ilyenkor az konyhaajtó mögé bújt és mosolyogva hallgatta a dícsérő szavakat. 
    - Hát te meg mi a manót művelsz itt Bözse? Mi lesz a második adagokkal? 
    - Jól van na! Ne morogj már te hajcsár. 
    A hangjában nem volt rosszallás. Ismerte az öreget már lány kora óta. Elvégre mégiscsak a férje volt. Az öreg odasúgott a fiatal pincérnek, amikor az egy tányér pörkölttel ment volna kifelé. 
    - Hangedli, fiam, hangedli! 
    A fiú gyorsan felkapott egyet és a karjára terítette. 
    - Hangedli nélkül csak fél ember a pincér. 
    A fiú mosolyogva ment ki a placcra. Szerette a két öreget. Amióta dolgozni kezdett, azóta itt volt náluk. Elvégezte a vendéglátó főiskolát, de nem akart puccos helyre menni. 
    A vendégek egy része már végzett és távozott. Az öreg leszedte az asztalokat és újraterített. Mindenki elégedett volt, bármit is rendelt. Bözse mama egyszerűen nem tudta elrontani a főztjét. 
    Már elmúlt az ebédidő, amikor nyílt az ajtó. Két középkorú úr lépett be és alaposan körbenéztek. A vak is láthatta rajtuk, hogy külhoniak. Azt is látta, hogy feltünően hasonlítanak egymásra. Az egyiknek egy kis, diszkrét canadai zászló volt kitűzve a kabát hajtókájára. Odasietett, amennyire a lába bírta és lesegítette a kabátjukat. 
    - No ezzek vagy angolul, vagy franciául beszélnek. 
    Odahívta a fiút, mert ő csak németül tudott rendesen. 
    - Gyere már fiam, mert én nem tudok se angolul, se franciául. 
    - De magyarul csak tud? - kérdezte az egyikük huncut mosollyal. 
    Az öreg is elmosolyodott. 
    - Az még csak-csak megy uraim. Foglaljanak helyet, rögtön felvesszük a rendelést. 
    Az egyetlen ablak melletti asztalhoz ültek. Az öreg nézte őket és az motoszkált a fejében, hogy valahonnan ismeri a két urat. Nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. 
    - Nos! Kérnénk két húsgombóc levest, utána meg szabolcsi töltött káposztát. Desszertnek mit tud ajánlani? 
    - Van kérem mindenféle palacsinta és házi sütemények. 
    - Hortobágyi húsos van? 
    - Természetesen! 
    - No akkor az lesz a befejezés! 
    Amikor megkapták a levest, először nézegették, majd megkóstolták. 
    - Olyan mint a mamáé volt. Emlékszel öcsi? 
    - Hát hogy ne emlékeznék! Ez az igazi húsgombóc, nem az amit Perthben adnak. 
    - Kár, hogy az öregek már nem lehetnek itt. 
    Az öreg fülét megütötte ez a mondat. 
    - Mondom, hogy ismerősek valahonnan, de honnan? ... és ez a rendelés is ... 
    Ő ment leszedni az asztalt amikor végeztek. 
    - Tudják uraim, járt ide egy idős úr. Ő is mindig ennél az asztalnál ült és pont ezeket rendelte. Szegény a múlt héten halt meg. Az unokám talált rá a téren az egyik padon. Csendben elaludt a hóesésben. 
    A két úr ránézett, mintha várnák a folytatást. 
    - Eleinte a mamával jöttek hétvégenként. Aztán úgy egy éve már csak egyedül jött. Néha eljött vele a barátja, az öreg Csontos is. Nagy sakkozók voltak ők ketten. Ebéd után elővették a sakkot és lejátszottak egy partit. Néha én is ideültem nézni őket. 
    Ránézett a két úrra és döbbenten látta a könnyeket az arcukon. 
    - Mi a baj uraim? 
    Az egyikük könnyeivel küszködve suttogta. 
    - Az édesapánk volt az öreg. A temetésre jöttünk haza. 
    A vendéglős maga elé meredt. 
    - Mondtam én, hogy ismerősek valahonnan. Tudtam én. 
    - Mennünk kell. Mivel tartozunk? 
    - Semmivel uraim, semmivel. A vendégeim voltak, az Ő tiszteletére. 
    Választ sem várva visszacsoszogott a konyhához. 
    Megrendülve gyűrögette a hangedlit. 
    - Nincsenek véletlenek. 
    ... és egy könnycsepp gördült le lassan a ráncos öreg arcon.
    Kategória: Non omnis moriar | Megtekintések száma: 321 | Hozzáadta:: hardapa | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    avatar