Gusztika egy októberi napon született. Egyke lett, mert a testvére nem élte túl a születés procedúráját. Ő sem volt erős egészséges cicának nevezhető, de rácáfolt minden borúlátásra, az élniakarásával. Alig tenyérnyi kis szőrgombóc, csapzottan, nyafogva követelte az első vacsoráját. Teltek a napok, lassan a szeme is kinyílt. Akkor vettük észre, hogy valamiképpen nem úgy állnak a szemei, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Olyan tipikus csillagvizsgáló szemei voltak, mindkettő más irányba kémlelt. Ez nem nagyon zavarta abban, hogy felfedezze a világot maga körül. Bizonytalan, inkább kúszásnak nevezhető mozgása sokszor csalt mosolyt mindenki arcára. - Nézd már, hogy rázza azt a csepp seggét!! Gusztika meg csak csörtetett előre céltudatosan, bár ő sem nagyon tudta hová. Kisfiam, amikor csak tehette, felvette és vakarászta, simogatta, az meg csukott szemmel élvezte a kényeztetést. Azóta is ez a szokásos műsoruk. Amikor már ehetett szilárd ételt is, megmutatkozott az igazi énje. Követelőző nyafogással csüngött mindenkin, akitől csak kaját remélhetett. Ha valakinél kiszúrt bármilyen ételre emlékeztető tárgyat, azonnal ott termett és megpróbálta megszerezni. A többi cica kajája sosem volt biztonságban tőle. Legkedvesebb szokása mégsem az evés, hanem a többi macska módszeres hajkurászása. Hiába kapja számolatlanul a pofonokat, nem hajlandó leállni. Merev tekintet, fenékrázás -ahogy ez macskáéknál szokás - és lecsap. Aztán jön a vad hajkurászás, minek eredményeként a lakás egy része leginkább egy csernobili tájképre emlékeztet. Leginkább az anyját és a bátyját szokta így megtornáztatni. Mivel ők ennek nem nagyon örülnek, bizony előfordul, hogy a végeredmény egy hatalmas, jól irányzott maflás a kis gonosztevőnek. Persze karmok szigorúan eldugva, mert nem akarnak sebesíteni, csak figyelmeztetni. Egy szó mint száz, Gusztika kiapadhatatlan forrása a vidámságnak és ugyanakkor a bosszankodásnak is. Ha elkövet valamit, akkor fel szoktam venni és kérdőre vonom. Ilyenkor ártatlan pofát vág, de látszik rajta, hogy már egy következő "bűntényen" töri a kis kobakját.
