Ma megint volt egy kis balhé! Jött egy ember tökig vasban és nagyon csörömpölt. Bert azt mondta, hogy ez egy lovag. Na mondok ez épp kapóra jön nekem, de Bert azt mondta,hogy vigyázzak, mert ez szúr, meg vagdal. No akkor jó, mert szeretem a testedzést ebéd előtt. Odamegyek a lovaghoz oszt mondom jónapot. Mire ő elbődült és csúnyán beszélt. Én az ilyesmit nem szeretem, mert volt gyerekszobám, bár túl művelt nem vagyok. Fogtam magam és odapöffentettem neki egy kisebb lángcsóvát, de fel sem vette. No ennek fele sem tréfa. Ez azbesztből van. Elkezdtem üvölteni és dobogni, hogy megijedjen. De semmi. Aztán elkezdett hátrálni. Na mondok mostan győztem, de egyszer csak rikkantott egyet és elindult előre a lovával, mint egy... mint egy... mindegy! Alig bírtam félreugrani előle. Az a marha meg nem csillapodott, hanem megfordult és megint nekem gyütt. Erre fogtam magam és félreléptem, de a mancsomat ott hagytam. Az isten barma meg pont nekiszaladt. A paci jobbra el, a lovag a levegőben kalimpált, de amikor földet ért, olyat csörömpölt, hogy be kellett fogni a fülem. Gondolta, ha már megölni nem tud, legalább megsiketít. Aztán kiderült, nem direkt csinálta, hanem zsigerből volt hangos. Bert vonyított a röhögéstől és kijelentette, hogy még ilyet nem látott. Mikor lecsillapodott megnéztük a lovagot. Elég snájdig legény volt amíg élt, merthogy a nyakát szegte. Úgy kell neki! Gyorshajtás, figyelmetlen lovaglás, biztonsági öv meg nuku. Megérdemelte.
