Alaphelyzet: Gonosz sárkány elrabolja a királylányt. Király hirdetést ad fel a helyi és nemzetközi médiában. "Királyságom és fele lányom..." Vagy fordítva. Lovagság színe virága felkoncolva a sárkány által. Jön hős lovag, lekaszabolja a sárkányt és megmenti a csajt. Hazamennek, hetedhét országra szólnak és élnek amíg meg nem ... Marhaság!! Grimmék, Andersen, meg a többi meseíró, rendesen megszépítette a sztorit. Lássuk az igazságot! Először is, a király tartozott a sárkánynak, elég komoly összeggel. Esze ágában sem volt megadni, ehelyett felfogadott néhány bérgyilkost, akik a kor szokásának megfelelően, lovagnak álcázták magukat. Erre a sárkány biztosítékul magához vette megőrzésre a király lányát. No persze a lány beleegyezésével, aki unta már apja garasoskodását. Az első méreggel próbálkozott, de mivel minden sárkány rendelkezik bezoárkővel, -ami a színe változásával rögtön jelezte a mérget- lebukott. A sárkány felpofozta és hazáig rugdosta. A második orvul le akarta lőni egy muskétával. Mivel azonban a lőfegyver még nem volt feltalálva, szomorúan hazaballagott. A harmadik el sem indult. Gondolta, hogy a sárkány végelgyengülésben úgyis megpusztul és csak várnia kell. Nem számolt azonban azzal, hogy a sárkányok több száz évig élnek. A bérgyilkosok kudarca után jelentkezett egy valódi lovag. Ő nem bérgyilkolni akart, csupán munkát keresett. Erre a királybácsi kitalálta a már ismert mesét a lányrablásról. Sok aranyat ígért a lovagnak, amit persze nem akart kifizetni. A lovag el is indult hatalmas csörömpölésssel, ahogy az lenni szokott. Amikor odaért a sárkány kéglijéhez, beordított: - Gyere ki te toportyánféreg!!! Persze válasz nem érkezett, mert a tanult sárkány tudta, hogy ez a megnevezés farkasokra vonatkozik, nem rá. A lovag párszor megismételte a felhívást és a végén teljesen berekedt. Ekkor a sárkány kidugta a fejét, mert kíváncsi volt a zaj forrására. - Te ordibálsz ? - kérdezte ártatlan képpel. - Ehem behem nyehem - lihegte a lovag, mert erősen kifulladt a sok vasban. - Ezt igennek veszem. - közölte a sárkány. - Ha lehetne kedves lovag úr, kicsit halkabban ordítson, mert délutánonként ejtőzni szoktam. Mellesleg errefelé nincsenek farkasok. - Én magát keresem sárkány úr. - nyögte elfúló hangon, a már ismert okokból a lovag. - Ahha! Csakhogy én nem vagyok farkas! A toportyánféreg ugyanis eme állat népies megnevezése. De most hagyjuk a beceneveket! Mit óhajt ? - Le kívánom önt mészárolni királyi megbízás alapján, lányrablás bűntettének elkövetése miatt. - Tessék? Na ne szórakozzon már velem kérem! A végén frusztrált leszek! - Ez kérem komoly dolog! Védje magát a sárkány úr!!! De ha megadja magát, az enyhítő körülménynek számít. A sárkány látta, hogy ez az elmebeteg nem tréfál. 4 usque(uszkve, hátha valaki nem olvas latinul) 5 másodperc alatt lefegyverezte és kihámozta a páncélból. A lovag ott állt egy szál szívecskés boxeralsóban. Amikor a sárkány rápillantott vinnyogva terült el a földön a röhögéstől. - Most mit röhög kérem! Most ez a divat! - Az elmegyógyintézetben? - kérdezte visítva a sárkány. A zajra kijött a királylány is. Pár másodperc múlva ő is a sárkány mellett fetrengett, ugyanazon okból kifolyólag. Amikor lecsillapodtak, a sárkány közölte a lovaggal a történteket. Az cseppet megrökönyödött. - Mellesleg az önnek ígért jutalmat sem fizetné ki a papa. - mondta a királylány. - Neeem? No akkor menjünk csak el egy kis baráti látogatásra hozzá!! - üvöltött magából kikelve a lovag. Útközben egy kis "tréfát" eszeltek ki. A lovag bement a királyhoz és tényként tálalta a sárkány megnyúvasztását. - Na jó, de hol a feje ? - kérdezte őfelsége. - Amott az ablakban. - bökött a fejével a mondott irányba a lovag. A király elégedetten látta, hogy valóban ott van a sárkány feje. - No akkor térjünk a fizettségre. - mondta a lovag. - Öööö izééééé, szóval... Üres a kincstár. Nem tudok adni semmit. - Szóval nem. - Így van! Különben is ön egy megrongált állapotban leledző sárkány hozott ide nekem. Én meg csak ép egyedért fizetek. - Akkor nézze meg közelebbről felség. - ajánlotta a lovag. A király közelebb ment. A sárkány felnyitotta a szemét és közölte vele, hogy: - BÚÚÚÚÚ !!! Amikor a király magához tért, felállt és megnézte magát. - Azt hiszem lef...tam a lábam szárát. - mondta szomorúan. Nos valahogy így esett a dolog. Később három illetve négyoldalú eszmecserét folytattak. A lovag megkapta a király lányát, a sárkány pedig az adószedés jogát. Mindenki elégedett volt. Soha ennyi adó nem gyűlt be. A sárkány nem nyúzta a népet, mint elődje. Csökkentette az adókat, viszont növelte a büntetés mértékét. így az emberek szívesebben adóztak. A régi adóbérlőt áthelyezték az állattenyésztőkhöz, birkanyírónak. Utózönge: A harmadik bérgyilkos valahonnan megtudta, hogy a sárkányok meddig élnek. Sírógörcsöt kapott. Ennek elmúltával beállt szerzetesnek.
