A múltkori lovag eléggé szálkás volt. alig volt rajta valami ehető. Úgy kellett enni, mint a rákot. Ki kellett fejteni a páncéljából. Bertnek egy bazi nagy tüske ment a mancsába, mert nem vigyázott eléggé. Azt mondta, az nem tüske, hanem krad, izé kard nna. Ez egy nagy marhaság, mert ilyen szó nincs is. Ma felmentünk Berttel a nagy sziklához. Volt ott egy állat ami leginkább egy farkashoz hasonlított, de jóval nagyobb volt és közben barna. Az orra rövidebb, a mancsa nagy és kerek. Sokszor állt két lábra és büdös volt. Bert azt mondta, hogy ez medve. Én mondtam ühüm. Mit vitatkozzak egy hülyével, aki folyton új szavakat talál ki. Az izé meglátott minket, felágaskodott és ordított. Én közelebb mentem, mert még nem ettem ilyet és kíváncsi is voltam. Erre a dög nekem jött. Adtam neki egy nyaklevest, mire lefeküdt és nem mozdult. Azt mondta Bert, vigyük haza, fínom. Estére értünk a barlangba, mert a fejét sokáig kerestük. Ott megsütöttük. Egész jó volt. Főleg a lovag után. Éjjel Bert felébresztett, azt mondja valaki van odaki. Kimentünk a hátsó bejáraton és előre lopakodtunk. Volt ott egy fura szerzet. Ember formája volt, de úgy nézett ki, mint egy mozgó bokor. Bert mondta ez egy vadász és rejtőzik. A mi szemünk elől ugyan nem! Mivel már jóllaktunk úgy gondoltuk megtréfáljuk. Mögé osontam és hörögtem egy halkat. Erre akkorát ugrott, azt hittem soha nem esik le. Amikor leért, olyan fura vinnyogó hangot hallatott, hogy Berttel visítva fogtuk egymás hasát a röhögéstől. Bert még hozzátette, hogy Búúúú és ettől a vadász szeme úgy forgott, mint az a szélmalom, amit egyszer láttam. Felugrott a levegőbe és elszaladt de közben nagyon büdös szagok jöttek neki hátulról. Visszamentünk a barlangba, de nem tudtunk aludni, mert akár hányszor eszünkbe jutott, mindig felröhögtünk. Sűrűn jutott eszünkbe. Reggel felkeltünk, de fáradtabbak voltunk, mint este. Kinéztünk és verő volt a fény és pitypalatty meg csirip meg minden Vajon mit hoz a mai nap?
