Má megent azok a bikák! Voltunk ma sportolni Berttel a mezőn. Most valahogy másképp néztek ki a tehenek is, meg a bikák is. Olyan szürkék voltak, meg nagyobbak is, meg a szarvuk is olyan nagy volt, meg hegyes. Rém mérges fajták voltak, még a tehenek is. A közelükbe lopóztunk és amikor fel akartam kapni egy tehenet, akkor az megfordult és máris odabökött. Pont oda!! Akkorát sikítottam, hogy Bert ijedtében hatalmasat ugrott. Pont akkor ért földet, amikor egy ilyen agresszív dög  odaért. Ő is sikított. Attól meg én ugrottam egyet. Addigra már az összes szürke tehén, meg bika felénk robogott. Hát ennek fele sem tréfa haver!! Fussunk!! Nem néztünk se jobbra, se balra, csak csörtettünk át az erdőn. Otthon a barlangban álltunk csak meg. Mi az oltáron bicikliző, cimbalomszögekkel kivert ragya vót ez? Nemtom haver, de rém agresszív banda vót. Hol maradtak le? Gondolod néztem én hátra? Nézelődjön az, akit nem kergetnek! Nem vagyok én túrista! Másnap visszamentünk, de az erdőből néztük a dögöket. Nézd micsoda hegyes szarvuk van! Nem csak nézem, éreztem is sajna. Na mert engem símogattak, mi? Engem is úgy tökön durrantott az egyik, hogy nincs kizárva, hogy már csak keresztapa lehetek. Hangosan felröhögtem. Sajnos. Ismét csak a barlangban álltunk meg. Ember!! Vagyis. Sárkány!! Ilyet még nem pipáltam! Bert, te nem is szokol pipálni. Ezt csak úgy mondják, te elmeroggyant! Jaaa! Már megint kezdi. De hát mit várjon egy sárkány egy ilyen lökött alaktól. Pár nappal később tudtam meg a kislánytól, hogy ezek valami szürkemarhák voltak és valami idegenektől vették őket. Valami magorok, vagy ugorok. Tuggyafene. Biztos vad népek, ha ilyenek a teheneik.