Érteni akarom a világot! Azt hiszem nem beszélek egy nyelvet vele. Nem értem a sok hazugságot, az átverést, az aljaskodást. Nem értem a hatalommániát, a görcsös ragaszkodást egy székhez, egy pozícióhoz. Valaki elmagyarázhatná végre. Haló! Hölgyek és urak ott fent a magas lovon! Szeretnék bemutatkozni. Én vagyok a nép! Igaz csak egy kis darabja, de azért oda tartozok. Ne tessék engem, minket, frusztrálni végre! Szeretném felnevelni a gyerekemet, nyugalomban, békében és hogy ne kelljen félnem semmitől. Önöktől sem. Munkások dolgoznak az utcán. Legalábbis munkaidőben vannak. Az egyik erre, a másik arra dől. Vakaróznak, eszegetnek, cigiznek. Az egyik végre csinál valamit. A többi megszemléli, rém tudós képpel és meghozzák a döntést. Jó lesz ez így. Nem jó, de ők eldöntötték. Összepakolnak, de ez már olajozottabban megy mint a munka. Elhúznak a kocsijukkal és marad a selejt utánuk. Változott valami? Kisközért, kis választék, unott eladó. Amit keresek az nincs. Kérdezem mikor lesz? A válasz: mittomén! Lehetne kicsit udvariasabb hölgyem! Nem muszály ide járni tata! Mi változott? Sok minden! A régi maszek zöldséges nem engedett meg magának ilyen hangot. Elment a kuncsaft és bezárhatta a boltot. Állok a pirosnál, letekert ablakkal. Sárga, váltok és indulok. Mellém ér egy Audi, benne egy IQ ninjával, aki azt is elhiszi, hogy Ave Maria és Ave Ceasar testvérek. Átüvölt hozzám: Mi a ...t képzelsz tetü? Ne tarcsá feee meee hazaváglak köcsög!! Sapienti sat! Munkanélküli iroda. Kedves fiatalember intézi az ügyemet. Sajnálatos módon elakadunk, mert otthon felejtettem a tárcámat, az igazolványokkal együtt. Nem baj, mondja ő, tessék bejönni hétfőn fél kilencre, szólok a recepciósnak (odavitt és be is mutatott neki), hogy az első számot megkapja és akkor rövid idő alatt végzünk. És lőn! Ilyen is van. Egy szó mint száz, nagyon vegyesen vagyunk. Sok mindent meg kell még tanulnunk. Egymástól, egymásról.
