Vettem egy számítógépet. Azt hiszem nyugodtan hivatkozhatok pillanatnyi elmezavarra. - Tisztelt bíróság! Nem voltam magamnál, amikor ezt a szörnyű tettet elkövettem!! Most már mindegy. Hazavittem, kicsomagoltam, bekapcsoltam és vártam. Nem történt semmi. Újra ki-, majd bekapcsolás. Újfent semmi! Kezdtem kissé kiborulni, amikor 4 éves kisfiam odajött és kedves mosolyával felfegyverkezve, a kezembe nyomta a hálózati kábelt. - Na ja! Látom figyelsz fiam! Bedugtam, bekapcsoltam és vártam. A gép halkan nyikkant egyet, majd kijelentette, hogy szar az élet és elcsendesült. Azt hiszem a kisfiam sosem röhögött még akkorát, mint akkor, látva bamba pofámat. Belemásztam a BIOS-ba, ezt azt állítgattam és vártam az eredményt. Most már elindult, de félúton megállt. - Most meg mi van? - Operációs rendszer nélkül? Az olyan, mintha egy kibelezett TV-n akarnál meccset nézni. IDIÓTA!! Körbenéztem, de a gépen kívül akkor már nem volt más a szobában. - Te beszélsz? - Nem! Telepátia, vagy hogy a fenében hívjátok. Ööö... izé... , megtennél valamit? - Persze. Mi a gondod? - A C103-as kondenzátoromnál viszket piszkosul az alaplapom. Megnéztem és kissé púposnak találtam. - Na jellemző! Valami gagyi kínai szemetet építettek belém! Kicserélnéd? Megtettem és most egy minőségi kondi csücsült benne. - Húúúú haver!! Mennyivel jobb érzés!! Na mi lesz azzal az op rendszerrel? Fogtam egy Windows-t és elkezdtem telepíteni. - Mi ez? Mi ez?? MI EZ????? Te megőrültél? Miféle moslékot akarsz rám rakni? - Sajnálom, de csak ez van itthon. - A fenébe!! Azt hittem valami normális gazdám lesz, erre nesze neked, egy barbár!! A windows felkerült és újraindítottam a gépet. Illetve akartam. Ő viszont nem akart. - Most meg mi a bajod? - Amíg nem raksz be még egy giga ramot, addíg nem mozdulok. - közölte sértődötten. - És ha szabad érdeklődnöm, miért nem? - Azért okostojás, mert ami bennem van, az kevés ehhez az op rendszerhez!! Most már érted, vagy elküldjelek egy hat hónapos tanfolyamra? Szereztem memóriát és beraktam. - Egyébb óhaj-sóhaj ? - Egy új gazdát ha lehetne. - Marha! Jesszusom!! Én egy géppel vitatkozom!! Odaültem elé és dolgozni kezdtem. A végén el akartam menteni, de valahogy nem sikerült. - Most meg mi a fene van? - Ne engem bámulj Kolhozjampec!! Én csak a vasat adom hozzá! Ezt a korcsot te pakoltad fel. Előbb add meg neki a lánykori neved 12 és fél példányban, akkor talán működni fog. És esküszöm, mintha röhögött volna!! - Férfi vagyok! Nincs lánykori nevem! - Ühüm. És ezt a feleséged is tudja? No itt volt elég! Kikapcsoltam és ki is húztam. Elégedetten dőltem hátra a kedvenc könyvemmel. - Jó nagy marha vagy te! Az aksiról megfeledkeztél. - és most már jól hallhatóan röhögött. Harminc másodperc múlva, csak egy alaktalan műanyag- és fémhalmaz hevert a padlón. Én a kedvenc könyvemet olvastam, a kisfiam rajzfilmet nézett, egyszóval nyugalom volt és boldogság. Nem úgy, mint egy perccel korábban.
Feleségem hazaért, ránézett a romhalmazra és csak annyit kérdezett:
- Windows?
| 