Vasárnap, 2017-11-19, 20:35:20
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Ami a mesék mögött van [3]
Felejtsd el amit hallottál! Ez az igazi sztori!
Eszeveszett történelem [7]
Mi történt valójában? Oknyomozás.
Gusztika [2]
Egy kiscica története
Macskatörténetek [9]
Egy kis kandúr és egy nyugdíjas öregúr barátsága.
Non omnis moriar [3]
Belvárosi történet
Sárkánynapló [20]
Egy csökkent értelmű sárkány naplója
Vegyesfelvágott [20]
Ami éppen eszembe jutott.
Cybermesék [2]
Mesék a bitek világából
Letöltés [16]
Letölthető irodalom
Viccek [3]
Csak a javából!
Keresés
Naptár
«  Március 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Blog

    Főoldal » 2011 » Március » 19 » Azt hiszem ...
    07:49:18
    Azt hiszem ...
    Azt hiszem ...


    Azt hiszem, teljesen lipót vagyok ma. Nekiálltam reggelit készíteni, természetesen a teljes macskakolónia, azaz három elvetemült éhenkórász hathatós közreműködésével. Elő a párizsit, a vajat, kenyeret, paprikát és komótosan hozzákezdtem. A macskáim persze azonnal felvették az "én egy éhező kiscica vagyok" nézésüket, amit sűrű nyafogással kísértek. A leányzó olyan szívhezszóló magánszámot produkált, hogy nem bírtam ellenállni. 
    - No itt egy kicsi, de el ne csapd a hasad! 
    Persze a másik kettő is azonnal ott termett és követelte a jussát. Elkerülendő a tömegverekedést, nekik is adtam. Amikor visszafordultam a reggelim kezdeményéhez, azt vettem észre, hogy a három macska, szinkronban dörgölőzik a lábamhoz. Valami sajátságos koreográfiát követve, sosem ütköztek egymással. 
    - Na jó, itt van még egy kicsi, de most már aztán befejezzétek! 
    Mondanom sem kell, hogy nem fejezték be. Sőt, rátettek egy lapáttal! A lány hangos óbégatással adta tudtomra, hogy az éhhalál szélén tántorog és a két kandúr tercelt hozzá. 
    - Az anyátok szőrös úristenit!! 
    Vágtam a párizsit és adagoltam a telhetetlen pofájukba. Egyszer csak elfogyott. 
    - Na hülye dögök, most elégedettek vagytok? 
    Konstatálták, hogy nincs több potyakaja és sarkon fordulva méltóságteljesen elvonultak. Képzelem miket gondoltak közben a fösvény gazdájukról. 
    Én meg ott álltam egy szelet vajaskenyérrel, meg a pohár tejjel és azon gondolkodtam, hogy én vagyok hülye, vagy a macskák túl okosak.

    Kategória: Vegyesfelvágott | Megtekintések száma: 304 | Hozzáadta:: hardapa | Címkék (kulcsszavak): cica, macska, kaja, gazda | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 1
    avatar
    0 Spam
    1
    Aranyos írás!
    A vendégkönyvben pedig nem működött az olvashatatlan kódod. itt írom le, hogy nagyon szomorú vagyok!
    avatar