Kedd, 2017-09-19, 16:15:49
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Ami a mesék mögött van [3]
Felejtsd el amit hallottál! Ez az igazi sztori!
Eszeveszett történelem [7]
Mi történt valójában? Oknyomozás.
Gusztika [2]
Egy kiscica története
Macskatörténetek [9]
Egy kis kandúr és egy nyugdíjas öregúr barátsága.
Non omnis moriar [3]
Belvárosi történet
Sárkánynapló [20]
Egy csökkent értelmű sárkány naplója
Vegyesfelvágott [20]
Ami éppen eszembe jutott.
Cybermesék [2]
Mesék a bitek világából
Letöltés [16]
Letölthető irodalom
Viccek [3]
Csak a javából!
Keresés
Naptár
«  Március 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Blog

    Főoldal » 2011 » Március » 19 » Barátok
    06:38:34
    Barátok

    Barátok


    Az ember letette a tálat a földre. 
    - Na gyere macsek, egyél. 
    A kandúr óvatosan odament, megszaglászta az ételt és felnézett. 
    - Igen, ezt kapod, akár tetszik, akár nem. 
    A macska nyávogott egy rövidet, mint aki tudtára akarja adni, hogy nem ezt akarja. Még egyszer beleszagolt a tálkába, majd odébb ment kicsit. 
    - Nekem nem telik drága kajára. Azt edd, amink van, ne válogass! 
    - Nem tudom, mi a fenének vettelek magamhoz. Csak a bajnak vagy itt. Alig vagy fél éves és máris válogatsz, nem ízlik az étel. Reggel hoztalak csak el a gazdádtól, de máris utállak. De ha már összekötött minket a sors, nem hagyom, hogy éhen vesszél itt nekem. 
    A macska félrebillent fejjel hallgatta új gazdája zsörtölődését. Nem értette ugyan, hogy mit mond, de a hangban nem érztett fenyegetést, vagy haragot. Újra odament a tálhoz, alaposan megszaglászta, beledugta a nyelvét - Ez nem is olyan rossz - és nekiállt habzsolni. Az előző gazdánál sosem kapott ennyit. Miután felfalta a tálka tartalmát, alaposan megmosakodott, majd elindult felfedezni a lakást. 
    - Te dög! Ha leversz valamit, agyon csaplak! 
    Most valami fenyegetésfélét érzett a hangban, így óvatosabban mozgott, felkészülve egy esetleges támadásra. Azonban semmi nem történt. Megnyugodott. Talált egy helyet, ami kényelmesnek és biztonságosnak látszott. Körbeszaglászta, kicsit megkarmolászta, amúgy macskamódra és összegömbölyödve leheveredett. Még távolból hallotta, hogy csukódik az ajtó. A léptek elhalkultak. Elszenderedett. 
    Az ember hangjára ébredt. 
    - A fene essen bele, már megint rossz a lift! 
    Ajtócsapódás, csoszogás. A kandúr kíváncsi lett, így hát kisurrant a gazda után. 
    - Na, itt vagy, te szőrös istencsapása?! 
    Újj illatokat érzett. Olyan izgalmas és vadító volt, hogy elnyávogta magát izgalmában. 
    - Na neem! Ebből nem kapsz macska! Ez emberkaja! 
    Kaja! Ezt már hallotta, amikor enni kapott. Ezek szerint most is kap. De mi ez? Miért csukja be azt a finom izét abba a nagy fehér dobozba? Csalódott volt. Bement oda ahol addig aludt és ismét elhelyezkedett. 
    - Hé te dög! Mit keresel a fotelomban, mi? Na hess innen, vagy mi! Sicc, ha mondom! Sicc, sicc!! 
    Sértődötten átvonult a másik fotelba. Végül is ez sem rossz és ha itt van, akkor a gazda nem morog. Összegömbölyödött és elaludt. 
    Az ajtó reccsenésére ébredt. Sötét volt, fülelni kezdett. Hirtelen huzatot érzett és ez a huzat rossz szagot sodort felé. Nagyon rossz ember szagát. A másik szobában világos lett és meghallotta a gazda hangját. 
    - Hé! Maga meg mit keres itt? 
    - Kuss tata!! 
    A hang érdes volt és ijesztő. A kandúrnak felborzolódott a szőr a farkán. A félelem szagát érezte. A gazda félt, nagyon félt. 
    - Ide a zsét, vagy kilyuggatlak ezzel a stukkerrel. 
    A macska bement a szobába és zajtalanul felugrott az ajtó melletti komódra. 
    - Nincs nekem pénzem kérem! 
    A gazda hangja reszketett. Rettentően félt. A kandúr egyre izgatottab lett. Gazda, egyenlő kaja, nyugalom, meleg és biztonság. Rosszember bántja a gazdát. Nem lesz se kaja, se többi. Lesunyta a fejét, a hátát ívbe hajlította. 
    - Mi az, hogy nincs? Dögölj meg vén kecske!! 
    A rosszember odacsapott egyet, a gazda meg összeesett. Ekkor lendült a macska támadásba. A rosszember hallotta a fura hangot, odafordult, felkapta a kezét, de elkésett. 
    A öreg arra ébredt, hogy egy mentős hajol fölé. 
    - Magához tért! Na jöjjön papa, üljön fel. 
    Egy rendőr lépett hozzá. 
    - Jól van? 
    - I.. igen. Azt hiszem nincs semmi baj, csak a fejem fáj kissé. 
    - Nem csodálom! Piszok mázlija volt fater. A támadója elmenekült. A szomszéd sikátorban találtuk meg, a vérnyomokat követve. Az arca úgy nézett ki, mintha ezer megvadult sündisznó tivornyázott volna rajta. Az orvosok túlórázhatnak néhány napig, mire összerakják. 
    Halk nyávogást hallottak. A kandúr állt az ajtóban. Csupa vér volt és sántított is, mivel a rosszember letépte az arcáról és ledobta az emeletről. 
    Ránéztek és azonnal mindenki tudta mi történt. 
    - Hát te védtél meg kis kandúrom? 
    A macska odaszaladt hozzá és a lábához dörgölőzött. 
    - Ilyet se pipáltam még! Őrzö védő macska! 
    Az őrmester hangja barátságos volt és a kandúr újra biztonságban érezte magát. Mindenhonnan jó szagokat hozott a szellő. Ezek jó emberek voltak. 
    A fehér ruhás ember felvette. 
    - Na gyere te kis hős, hadd nézzem meg a lábad! 
    Megvizsgálta, megfogdosta a lábát. 
    - Nincs eltörve sehol, csak alaposan megütötte. Pár nap és kutya baja. 
    Odaadta az öregnek, aki a hátára fektetve a karjában, a hasát kezdte simogatni. Húúú ez jóóó! Nagyon kellemes! A macska még sosem érezte ilyen jól magát. 
    - Azt tudja, hogy piszok mázlija van öreg? Ha minden igaz, ez a fickó több betörésben ludas a környéken. Valószínűleg három gyilkosság is a lelkén szárad. 
    A gazda megdöbbent és lassan a kandúrra nézett. Az idegenek elköszöntek és elmentek. Az ember a macskával kiment a konyhába és letette a földre. 
    - Megmentetted az életemet kandúr. Mit szólnál egy extra nasihoz? 
    A macska érezte a hangban, hogy valami különleges dolog következik. Amikor a gazda kinyitotta azt a nagy fehér dobozt, izgatottan nyávogott egyet. 
    - Sejted már kis csibész. 
    És a gazda felnevetett. 
    - No itt egy kis kolbász. Füstölt. A kedvencem. 
    A kandúr mennyei illatokat érzett. Egyre izgatottabb lett. Amikor a tálka elékerült, nem akart hinni a szemének és az orrának. Ez az a tiltott kaja, amiből nem kaphatott. Megkóstolta. Mennyei volt. 
    Miután belakmározott, bement a szobába és a gazdát kereste. Ott ült a fotelban és egy fehér izé volt a kezében, amin fekete jelek voltak. 
    - No gyere ide kis hősöm. Megfürdetlek, elvégre nem nézhet így ki a nap hőse. 
    Fogta és bevitte a fürdőszobába. Betette egy lavórba és minden tiltakozás ellenére alaposan lecsutakolta. Utána jól megtörölgette, ami már inkább tetszett a kandúrnak. 
    - Most már szép tiszta hős vagy! 
    Bevitte a szobába és letette a földre. Beült a fotelba, ránézett a macskára aki szorgalmasam mosakodott a szokatlan művelet után. 
    - No gyere kis hősöm. 
    A hang nagyon barátságos volt. Odament, felugrott a gazda ölébe és összegömbölyödve dorombolni kezdett. 
    - Nocsak! Te ilyet is tudsz? Mit szólnál egy névhez? Egy olyanhoz, ami illik hozzád. Mégsem hívhatlak folyton csak macskának. Bátor? Na hogy tetszik. 
    A macska ráemelte borostyánszínű szemét. 
    - Igazad van. Nem jó. Talán Vitéz? Ez jó lesz? 
    A kandúr erősebben dorombolt a meleg hang hatására. 
    - Úgy látom ez tetszik neked. Vitéz! Igen, legyél mától Vitéz! Azt hiszem jó barátok leszünk mi ketten Vitéz. 
    Mosolyogva símogatta a macska hátát, aki elégedetten dorombolt. Jó hely ez azt hiszem. 
    Lassan elaludtak mindketten a fotelban, az öreg nyugdíjas és új barátja, Vitéz, a kis kandúr. Álmában kolbászhegyeket látott. Végtelen kolbászhegyeket, amik csak arra vártak, hogy megegye őket.
    Kategória: Macskatörténetek | Megtekintések száma: 360 | Hozzáadta:: hardapa | Címkék (kulcsszavak): cica, macska, öreg, barát | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 0
    avatar