Ez itten mostan egy sárkánynak az ő saját blogja. Mostanában nagy divat blogolni, így hát én is megpróbálom. Már elmúltam 46 éves és még nem volt semmi kalandom lovagokkal. Igaz még csak sihedernek számítok és nem vagyok tapasztalt lovagírtó, de valahogy el kéne kezdeni. Tegnap láttam egy embert, de Bert a haverom azt mondta, hogy hagyjuk a fenébe, mert nem éri meg az a kevés hús a macerát. Ha elkezdjük piszkálni, akkor idecsődíti a fél várost. Azoknak meg van mindenféle fegyverük, amivel bosszanthatnak minket. Azért én lementem, hogy közelebbről is megnézzem, de amikor meglátott olyan hülye képet vágott, hogy majdnem bepisiltem a röhögéstől. Amikor magához tért udvariatlan módon hozzám vágott egy nagyobb követ és hátat fordított, hogy elszaladjon. Erre én megpörköltem a hátsóját. Az ember felüvöltött és elvágtatott a tó felé, hogy belevesse magát. Később derült ki, hogy nem tudott úszni. Béke poraira! Na menjünk ebédelni. Ma nagy rumli va az erdőben. Jöttek mindenféle emberek, és maguknak követelték a dicsőséget, hogy engem, meg a haveromat kinyírhassák. Az egyik csapat kékben, a másik pirosban volt. Bert a haverom azt mondta, hogy ez két párt. Ezt ugyan nem értettem, mert annak, hogy part van értelme, de párt?! Azt mondta Bert, hogy az emberek csinálnak két csapatot és azt elnevezik pártnak és attól kezdve utálják egymást. Aha! Tehát a Bert és én egy párt vagyunk és az emberek egy másik mert utálnak minket. Erre Bert azt mondta, hogy ez nem így van, mert előbb kell pártnak lenni, aztán utálatnak. Aha! Illetve nem aha, mert ha én utálok valakit azt szimplán megeszem, ha emberről van szó. Miért kell a párt? Azt mondta a Bert, hogy azért, mert az emberek nem eszik meg egymást, maximum megölik és az egészet másra fogják. Ezt hívják baleknak. Az emberek meg közben mindeféle ölőszerszámot vettek elő és elkezdték egymást akkurátusan eltenni láb alól. A végére csak egy maradt, de azt meg Bert intézte el. Hurrá van elég vacsi!
Köszi, nagyon jót nevettem