Óvatosan körülnézett, aztán átszaladt a túloldalra. Itt még sosem járt, ezért nagyon vigyázva lépkedett. Beszagolt minden sarokba, minden szegletbe, keresve az illatokat, üzeneteket. Észrevett valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Odaóvakodott, megszaglászta, de nem találta veszélyesnek. ezzel szemben viszont az illata nagyon vonzó volt. Beleharapott kicsit, majd ízlelgette. - Nem rossz. Újra beleharapott és egyre növekvő sebességgel tüntette el a talált finomságot. Ekkor hangokat hallott. - Apuuuu!! Itt van egy cicaaaaa!! Valahogy idegesítően hatott rá a gyerekhang. - Apuuuu! Akarom aztat a cicát!! - Kislányom, látod hogy van a nyakában egy szalag. Biztos valakinek a cicája. - Nem érdekeeeeel!! Akaroooom!! A hang egyre jobban idegesítette Vitézt. Gyorsan körbenézett, hogy merre tud elosonni, de az egyetlen út a nagydarab ember mellett vezetett el. Hirtelen kilőtt, de az ember gyorsabb volt nála. Úgy fogta meg, hogy ideje sem volt bevetni a fegyvereit, máris egy táskában találta magát. Amikor újra kikerült a táskából, egy idegen helyen volt. Valami ketrecféle vette körül. Sehol nem talált kijáratot. Volt mellette víz, meg valami ételféle, de sehol nem érezte a gazda szagát. Hívni kezdte a gazdát, de az nem felelt. - Hol vagyok? Gazdaaaa, gazdaaaa!!! Vigyél hazaaaa gazdaaaaa!!! Kétségbe volt esve teljesen. Mit csináljon ? Lázasan dolgozott az agya. Megpróbálta kaparni a földet, de az keményebb volt mint a karmai. Megpróbálta elharapni azt a valamit ami fogva tartotta, de a fogai nem fogtak rajta. Leült és szomorú nyávogást eresztett el. - Mi van kishaver? Gondban vagy? Felnézett és egy fura teremtményt látott maga előtt. - Te ki vagy? - Én egy görény vagyok. Pontosabban egy vadászgörény. Régóta emberekkel élek. Az a gyanúm, hogy már nem is tudnék máshol élni. Ahogy elnézem, te nem nagyon akarsz itt lenni. - Van nekem egy gazdám, aki hazavár. Most biztos szomorú, mert nem talál. - Szökjél meg! - Nem tudok. A föld kemény, ez az izé meg nem enged a fogaimnak. - Akkor ravasznak kell lenned! Csinálj úgy, mintha nem lenne semmi gond. Olyan jajdeimádlakújgazdi műsort adjál elő és amikor lehetőséget látsz rá, akkor uzsgyi ki az ajtón és meg se állj hazáig. - Gondolod hogy bejönne? - Persze! Az emberek szeretik azt látni, amit el akarnak hinni. Bolondok! Na jön a kis boszorka, én inkább megyek. Bejött az utálatos kislány. - Na mi van te macska? - és kinyitotta a ketrecet. Vitéz azonnal dorombolni kezdett és a kislány kezéhez dörgölte a pofáját. A kislány megsimogatta, de valahogy durvának tűnt az érintése. - Na te macska! Mostantól az én macskám vagy és azt teszed amit mondok! Majd szépen felöltöztetlek, mert így csúnya vagy. Kapsz majd egy másik szalagot a nyakadba, mert ez a kék ronda! Vitéz nem nagyon értette mit mond, de érezte, hogy ha marad akkor nem sok jó lesz a életében. A következő pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta a nagy ember. - Apa nézd csak milyen szelíd lett a macska! Dorombol nekem. A nagy ember nyitva hagyta az ajtót. Vitéz gondosan felmérte a távolságot, figyelte az embert és amikor látta, hogy nem figyel, nekiiramodott. Kirohant a szobából, egyenesen a nappaliba és talált egy nyitva felejtett ablakot. Egy pillanat múlva már az utcán rohant. A kislány azonnal sikítani kezdett. - Apaaaaaa! Azonnal hozd vissza aztat a macskát!! Induljál már, most mit állsz ott? A nagy ember megfordult és egy nagy pofont kevert le kislányának. Aztán visszafordult az ajtó felé és elmosolyodott. - Szaladj cica menekülj. Legalább te szabad leszel. Vitéz rohant, rohant és csak rohant. Amikor végre megállt és körbenézett, idegen dolgok vették körül. - Hol vagyok? Merre van az otthonom? Gazdi segííííts!!
Óvatosan körülnézett, aztán átszaladt a túloldalra. Itt még sosem járt, ezért nagyon vigyázva lépkedett. Beszagolt minden sarokba, minden szegletbe, keresve az illatokat, üzeneteket. Észrevett valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Odaóvakodott, megszaglászta, de nem találta veszélyesnek. ezzel szemben viszont az illata nagyon vonzó volt. Beleharapott kicsit, majd ízlelgette.