Elcsavarogtam otthonról kicsit. Nem mentem messzire, éppen néhány futamodásnyit, amikor észrevettem, hogy idegen környéken járok. Itten óvatosabban kell járkálni, mer sose lehessen tudni. Reccsenést hallottam és megfordultam. Egy idegen sárkány állt előttem és azt kérdezte, mi a francot keresek ott. Csak sétálgatok, sétálgatok, mondok én, de nekije ez nem tetszett és nekem esett. Pekkje volt, mert a Berttel való vitáink alkalmával sok mindent tanultam. Kapott is rögtön akkora fülest, hogy a takony menetet vágott a nyakára. Erre felugrott és tüzet akart fújni rám. Nono!! Ez tilos kispofám!! A rúgástól, amit tőlem kapott, berepült egy közeli patakba és amikor kimászott, már nem volt kedve verekedni és elhúzott vadliba stílusban. Na persze azért közben nem gágogott. Nyugodtan mentem tovább és láttam egy olyan csíkos hátú dögöt, amitől egyszer nagyon büdös lettem. Gondosan kikerültem mert elég mogorvának látszott. Délben ledőltem pihenni egyet és iszonyatos lármára ébredtem. Emberek vettek körül akik nagyon harciasak voltak és volt náluk mindenféle szurkálós szerszám, amivel bökdöstek. Egy kicsit távolabb meg ott vigyorgott az idegen sárkány. Szóval innen fúj a szél kiskomám!! Fel akartam állni, de nem sikerült. Meg voltam kötözve. A következő pillanatban valami megszúrt. Naaaa! Mit csináltok nyomik? ... aztán szinte azonnal elájultam.
Egy nagy ketrecben tértem magamhoz. Körben csak falak, meg egy őrember. Vigyorogva nézegetett és válogatott sértéseket vágott a fejemhez. Engedj ki!! Majd a csontvázadat, ha éhen döglöttél! Megfordult, hogy ott hagyjon, én meg odapöffentettem neki egyet a hátsójára. Na megyek kajálni, aszongya. Égő seggel? Mi? Hátranézett ... aztán üvöltve végigrohant kb 60 lépcsőn és legalább 80 folyosón és a vizesárokba vetette magát. Amilyen balszerencsés volt, a vizet aznap leengedték, karbantartás miatt. Derékig fúródott az iszapba. A munkásoknak viszont nagyon jó kedvük kerekedett. Néhányan rosszul is lettek a röhögéstől.
Nemsokára valami csörömpölésfélét hallottam. Nagy pajzsok mögé bújva jöttek katonák és valami előkelő valaki. Onnan tudtam, hogy előkelő, mert jobban be volt szarva, mint a többi. Én vagyok Lothar király! Próbált kicsit erélyesnek hatni, de nem sikerült. Azonnal hódolj nekem te sárkány! Ezt a marhát! Te Loti, figyumá! A sárkányoknak nincsen ám királyuk. Van sárkánytanács, ami a legöregebb sárkányok, de olyan, hogy király ... A fogolyom vagy te sárkány! Nono! Mi áll a sárkánykódexben te Loti? Ha mást nem is, a sárkánykódexet a fejembe verte Bert. Szó szerint, mert ha nem tudtam valamit, azzal püfölt. Az van benne, hogy emberek és sárkányok, csak szemtől szembe küzdhetnek egymással és hogy tilos a másikat orvul megtámadni. Eztet aláírta a sárkánytanács és a király is aki első, vagyis Nagy Lothar volt. Haha, mondta erre ő, de nem volt valami meggyőző. Mire tégedet keresni kezdenek, addigra a csontjaidat rég elástuk, te rusnya féreg. No ha így állunk, akkor szabadságolom magam engedelmeddel, vagy a nélkül. Fogtam a lakatot a rácson és egy csavarintással letéptem. Mire kiléptem a ketrecből, a pajzsos emberek fele már a szomszéd faluban járhatott, a maradék, meg összecsinálta magát és elvágódott. Loti meg ott reszketett, de olyan hangzavart okozott a páncéljában, hogy kénytelen voltam elaltatni. Lehet, hogy altatás közben eltört valamije, de hát nem vagyok én orvos, hogy diga... digi... diago... Na szóval nem értek hozzá. Hónom alá csaptam az alélt uralkodót és a főtérre mentem vele. Na figyumá te nép! Itten van a királyotok, aki elájult és közben Lothar. A nép megdermedt. Többen követték Loti példáját. Ezeket később az orvosok kezelésbe vették, mert például az egyik éppen létrán állt, a másik meg egy égő fát tartott a kezében. Őt előbb eloltották, aztán kezelték. Arról vóna szó, hogy ez itten orvul megtámadott és úgy sikerült fogságba vetnie. És mitől ájult? Hát tőlem, mitől mástól!? Itt hagyom nektek, büntessétek ti. Azzal fogtam magam és kiballagtam a várból. No és kire bukkantam az erdőben, no kire? Hát arra a kedves, rokonszenves, szemét, aljas alakra, aki elárult. Nagyon megijedt. Nyugi haver, egy újjal sem nyúlok hozzád. Ezt én be is tartottam, mert kitéptem egy facsemetét és azzal klopfoltam pácoltra.
Amikor hazaértem, elmeséltem Bertnek az esetet. Először elszörnyűlködött, de a végén már vinnyogott a röhögtéstől. Elképzelem ahogy püfölöd a fával Robertet. Öregem, kár hogy nem voltam ott! Én meg is rugdaltam volna!
Végül megegyeztünk abban, hogy elmegy a tanácshoz és jelenti az egészet. Azért azt mégsem lehet hagyni, hogy egy ilyen király kedvére randalírozhasson!