Wells művét kevés sci-fi rajongónak kell bemutatni. Alapműnek számít. A Világok harca gyakorlatilag egyszerre testesíti meg a klasszikus, a stílusteremtő és a kötelező regényt. Tudományos oldalról nézve Wells szakít az ember felsőbbrendűségével, a technika legyőzhetetlenségével. Ebben a könyvében nincsen egyetlen sorsdöntő összecsapás, nincsenek hősök (a tragédia a többségből inkább a rossz, mintsem a jó tulajdonságokat hozza elő), és kacagni való jelenetek sem sorakoznak, tompítandó a legyőzöttség érzését. Olvasás közben nem árt fejezetenként legalább egyszer felidézni, mindez 1897-ben íródott, amikor még a világ sem a vegyi hadviselésről, sem pedig a többi borzasztó fegyverről nem hallott még.
