Egy tisztáson heverésztem és azt hiszem elbóbiskoltam kicsit. Arra riadtam fel, hogy valaki az oldalamat bökdösi. Kinyitottam a szemem és mit látok? Egy lovag és néhány cimborája állt ott. A lovag szorgalmasan bökdösött a lányával. Nem, rosszul mondom. Lábzsákkal ... findzsával ...vagyis lándzsával. Ez az, ez lesz a jó. Közölte velem, hogy én egy Fene nevű vad vagyok és hogy neki kutya kötelessége engem miszlikbe aprítani, meg hogy azonnal védjem magam, meg ilyesmi. Én meg mondtam neki, hogy ne bökdössön, mert egyrészt idegesít, másrészt pedig úgy vágom kupán egy súlyos és kemény tárggyal, hogy elájulás tárgyát fogja képezni, összeesésből kifolyólag. Ettől kicsit gondolkodóba esett, de úgy döntött, hogy folytatja az inzultálásomat. Na figyelj ide te bádogember. Nem tudom miért az a fixa ideád (ezt Berttől tanultam), hogy minden tisztességes sárkányba bele kell kötnöd. Felhívnám szíves figyelmed ama tényre, miszerint a sárkányok és az emberek között béke köttetett, mely szerint nem piszkálják egymást. Ha, ismétlem, ha mégis vitás eset állna fent, akkor arról egy közös döntőbíróság ítél, melynek ítéletét mindkét fél, magára nézve kötelezőnek ismeri el (ezt is Berttől tanultam, legalább egy hétbe és néhány jókora verésbe került). A lovag úgy bámult rám, mint aki nem látott még idiótát. Elővett valamiféle tekercset, kigörgette, és elkezdett beszélni, miközben mereven bámulta azt az izét e kézében. 
III. Alfonz király parancsára, minden sárkányt, ki a környéken fellelhető, fel kell koncolni! Légyen az bármilyen korú, vagy nemű, a halál fia leszen! Senki sem kegyelmezhet a fenevadaknak! III Alfonz sk, Tendelende föld királya, kelt mint fent stb,stb. Hát akkor készülj, mert véged! Ki a franc az az Alfonz és mi a fene az a tente izé? Különben is én apám fia vagyok és semmilyen király kedvéért nem leszek másnak a fia. Különben is jól vagyok lakva és eléggé bosszant, hogy egy húscafat a fogaim közé szorult és nem tudom kipiszkálni. Az meg elkezdett hadonászni az orrom előtt, így hát nem csoda, hogy ideges lettem kicsit. Kikaptam a kezéből a lándzsát és kupán csaptam vele. Ettől kicsit csendes lett és teljesen kancsal és bárgyú vigyorral a képén, lefordult a lóról. A többi lovag, éktelen csörömpöléssel, azonnal odaszaladt, már amennyire tudtak abban a fém maskarában és elcipelték onnan. Nézegettem, hogy miféle cucc ez a lándzsa. Hosszú, vékony és hegyes. Aztán valami bevillant, ami nálam ritkán van és kipiszkáltam vele a húscafatot a fogaim közül, a lándzsát meg a fülem mögé dugtam. Ekkor lépett Bert a tisztásra. Hát itt meg mi a fene folyik? Elmondtam neki, az addig történteket. A végére Bert már zokogott a röhögéstől. Figyejjémá hülyegyerek! Ezt kivételesen nem nekem mondta. A te Alfonzod már rég meghalt, a rendeletét meg évekkel ezelőtt törölték. Azóta béke van emberek és sárkányok között. Aki ezt a békét felrúgja, az felkoncolandó! Értve vagyok? Ezt már olyan hangerővel kérdezte, hogy minden lovag összerezzent, a cimborájuk meg minden átmenet nélkül visszaájult. Te Bert, görény is van a réten? Én is érzem, rettenetes. Körbenéztünk, de sehol egy görény. Akkor értettünk meg, amikor közelebb léptünk a lovagokhoz. A jó édes anyátok ne sirasson benneteket! Hogy a fenébe tudtok ilyen büdösek lenni két békés sárkánytól? Mi lett volna, ha bántalmazunk titeket? Jaja! Mi lett volna bádogemberek? Mi? A nyomaték kedvéért még a lándzsát is előkaptam a fülem mögül és azzal bökdöstem feléjük. Erre ők gyorsan felkapták a haverjukat és elinaltak, nyomukban a boldog lovakkal, mert ugye nem kellett cipelniük azt a sok vasat. Én azért mág utánuk ordítottam, hogy viszlát és kössz a halakat!! Mi a fenét zagyválsz itt össze? Hát úgy gondoltam, hogy ez jópofa dolog. A jópofizást hagy meg Douglas Adamsnek! Különben sem vagyunk delfinek! Ki a fene az a Döglesz Edemsz. És mik azok a delfinek?