Diese ist enie echte deutche ... öhm khöm ... Elnézést. Kezdjük előlről. Szóval ez egy mese egy testvérpárról, akik eltévedtek az erdőben és egy gonosz boszorka fel akarta őket falni. Summa summárum, a végén megsütötték gonosz banyát és feltálalták á'lá Tourbigo. Hát igen, ezt adták be nekünk. De ez egyáltalán nem így volt. Volt egy faipari vállalkozó, akinek volt két vásott kölke. Ő azonban még náluk is rosszabb volt. Kapzsi természete arra sarkalta, hogy a két kölköt elzavarja otthonról. - Addig haza se gyertek, amíg nem szereztek lóvét!! Erre a két gyerek nekivágott a nagyvilágnak (semmi erdő, semmi kenyérmorzsa, az csak ködösítés volt). Hallották, hogy él valahol egy dúsgazdag, idős cukrásznéni, aki tele van zsével. Addig kérdezősködtek, amíg rátaláltak. A néni, mivel kedves volt és hiszékeny, befogadta a két "menekült árvát". A két kis gazember persze jól bezabált a néninél, de éjjel elkeztek kutakodni. Az öregasszony fekete macskája felriadt a matatásra és nyávogni kezdett. A nyanya felriadt a zajra. Meglátta a két kölköt, amint a ládafiában kutakodnak és kérdőre vonta őket. Azok meg válasz helyett lecsapták, mint Marci a tök alsót és hogy eltüntessék a nyomokat, befűtöttek vele a kemencébe. Ezután nyugodtan megkeresték a pénzt és hazamentek anyagias atyjukhoz. Ott aztán együtt kitalálták a boszorka sztorit, amit széltében-hosszában terjesztettek. A korabeli hiszékeny népség meg cumizta a szöveget, mintha muszály lenne. Persze ezt meghallotta a Grimm & Grimm kft egyik prominens tagja is és mesét fabrikáltak belőle. Lehet, hogy később megtudták az igazat is, de addigra a mese olyan sokat hozott a konyhára, hogy tojtak rá nagy ívben.
