Az emberek ma teljesen megőrültek. Valami választás izét játszottak, de nem ám valami szelíd módon. Kivonultak a rétre, kaszával, kapával és mindenfélét mondtak egymásra. Az egyik aztat mondta, hogy a másik lopja a templomperselyből a pénzt, a másik meg aszonta, hogy ezek meg állandóan keresztbe tesznek nekijük. De hogy mit tesznek keresztbe és hová aztat nem tudtam meg. Aztán meg jött egy harmadik, aki aztat mondta, hogy mindenki takarodjon, aki nem ottan született. Erre a többiek lehurrogták, hogy ő sem nem ott született és kussoljon. Az meg sírva fakadt és hazament a nagymamájához. Akkor meg jött megint egy, aki a másik kettőt vádolta meg azzal, hogy saját szakállukra csinálják a dolgokat. Ez persze nem volt igaz, mert egyiknek sem volt szakálla. Aztán megint jött egy, aki meg a fákat akarta védeni. Aszongya, hogy használjuk a napot, meg a vizet, és hagyjuk a fákat békén. Hát ez kajakra hüjje. A nappal nem lehet békamétát játszani és a vízzel meg nem lehet megsütni a kaját. Mondták is neki, hogy menjen a vigyorgóba, mert ez majd ezer év múlva lesz csak esedékes. Meg azt is mondta, hogy a fos.. foszza... fosztás... Szóval valami energiáról zagyvált, de azt nem értettem. Az emberek sem értették, de ez nem látszott nagyon, mert mást sem értettek. Az egyik aztat is mondta, hogy majd ő rendet csinál. Erre felkiabáltak neki, hogy jó, de kezdje a saját szekrényével, mert tele van valami csontizével. Erre a másik meg röhögött, de őt is elküldték túróért, mert aszonták nek, hogy ne röhögjön, mert ő tette bele a csontizéket.
Már ott tartottak, hogy egymás torkának ugranak, amikor megérkezett a királynak az embere és szétzavarta a beszélős embereket. Aztán aztat mondta a többinek, hogy aki még egyszer itten demi... duma... demokizé... szóval ilyen marhaságok csinál, aztat felfüggesztik. A nyakánál, egy kötélre. Itten királyság van fennforogva és ne csináljanak választásost, mert abból baj lesz. Ebben igaza is van, mert ha egyszer nem tudják mik a szabályok, akkor ne játszanak olyan játékot.
Aztán meg azt is aszonta, hogy aki nem takarodik haza rögtön, azt felfalja a gonosz sárkány. Na akkor most jövök én! Halkan hörögtem egyet, erre néhányan felkapták a fejüket. Amikor már mindenki fülelt, akkor elordítottam magam. Volt erre olyan futkosás ...
A rét nagyon hamar kiürült. Még a király embere is eltűnt, csak egy barna folt maradt ott, ahol addig állt. Csak a kislány - akitől a bábut kaptam - nem mozdult, az erdő felé nézett és mosolygott. Ő tudta egyedül, hogy ez a hang honnan származik és hogy nem kell félni tőlem.
Otthon Bert aszonta, hogy ezek voltak a pártok, meg a választás. Meg hogy demokráciát játszottak, de ez nem időszerű egy királyságban. Mondott még mindenféle marhaságot is, de elaludtam.