Kedd, 2017-09-19, 16:25:57
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Ami a mesék mögött van [3]
Felejtsd el amit hallottál! Ez az igazi sztori!
Eszeveszett történelem [7]
Mi történt valójában? Oknyomozás.
Gusztika [2]
Egy kiscica története
Macskatörténetek [9]
Egy kis kandúr és egy nyugdíjas öregúr barátsága.
Non omnis moriar [3]
Belvárosi történet
Sárkánynapló [20]
Egy csökkent értelmű sárkány naplója
Vegyesfelvágott [20]
Ami éppen eszembe jutott.
Cybermesék [2]
Mesék a bitek világából
Letöltés [16]
Letölthető irodalom
Viccek [3]
Csak a javából!
Keresés
Naptár
«  Március 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Blog

    Főoldal » 2011 » Március » 19 » Középkori történet
    06:50:50
    Középkori történet
    Középkori történet



    Az utolsó rohamra készülődött mindenki. A magyarok és a törökök egymást fixírozták. Tudták, hogy ezen áll vagy bukik minden. Két magyar vitéz az egyik bástyán állva mérlegelték a lehetőségeket. 
    - Komám! Szerinted a janicsárok jönnek majd elől? 
    - A fenéket! Majd a tölteléket kűdik előre, hogy kifullasszanak minket, s csak aztán gyün a krémje. 
    - Láttad azt a behemót szerecsenyt a hármas janicsároktól? 
    - Méket? Az Alit, vagy a Juszufot? 
    - Azok a ketteseknél vannak. Ennek valami iszonyat cifra neve van. Tisztességes embernek beletörik a nyelve. Ráadásul valami istentelen bikkfanyelven ordibál amikor a közeledbe ér. Mintha egy bikát nyúznának elevenen. 
    - No figyelmezz, mert kezdődik a haddelhad!! 
    És valóban. Megszólaltak az ágyúk és csak úgy köpködték az égi áldást a falakra.Vas meg kőgolyók repkedtek mindenfelé. 
    - Hinnye! Ez közel vót! - rikkantotta egyikük, amikor egy ágyúgolyó majdnem elvitte a fejét. 
    - Abbiza! 
    A magyarok sem voltak restek. Visszadurrogtattak, méghozzá eléggé pontosan ahhoz, hogy a török pattantyúsok idegbajt kapjanak. 
    - Fenemód pontosak ezek az ánglius álgyúk! 
    - Abbiza! Az a szoknyás ánglius hozta magával a rajzokat és úgy öntötték űket ki.
    - Fura egy szerzet, ammá biztos. Egy tarka kockás terítőt kanyarint magára nadrág helyett. Oszt alatta meg semmi. 
    - Azért kíváncsi lennék, hogy nem fagy le a pöcörője télvíz idején. 
    Ezen aztán jót röhögtek, de úgy, hogy az ánglius ne vegye észre. Egyik roham alkalmával egy janicsár, amikor meglátta, kiröhögte. Nem kellet volna. Egyetlen suhintással vágta ketté a nehéz kardjával, a maga elé tartott pajzsával együtt. Azóta senki nem mert röhögni rajta. 
    Az első létrák a falhoz értek és elkezdtek felkúszni rajta a törökök. A két vitéz megpökte a tenyerét, két kézre markolták a kardjukat és az elsőnek felérő törököt máris Mohamed kebelére küldték. 
    - Tiszteltetem a prófétádat!! - ordították utána. 
    A következő sem járt jobban, de ennek még volt ideje egy halk sikkantásra. A harmadik, amikor felért, üvölteni kezdett. 
    - No ez az komám! Itt van a cifranevű! 
    A török akkora volt, hogy a két vitéz elhűlve bámulta. Az meglengette a jatagánját, ami alig volt kisebb nála és odacsapott. Alig tudtak félreugrani előle. 
    - Hogy az a cirfabocskoros, oltáron szánkázó istennyila csapjon beléd te szerecseny!! Neked nem mondta az anyád, hogy ne hadonássz éles tárgyakkal? Még meg találsz sérteni valakit te anyaszomorító! 
    A komája sem akart lemaradni. 
    - Hogy az ördög búbolja meg azt a kancsal anyádat te suvickos képű szerecseny ördög!! Mensz vissza rögtön a pokolba ahonnan gyüttél!! - és ezzel akkorát csapott oda, hogy a török pajzsa kettévált. 
    Ekkor a török két kézre kapta a jatagán és visszacsapott. A magyar vitéz kardja a markolatnál eltörött. 
    - Hogy az anyád ne sirasson! - képedt el amaz, de rögtön ugrott is egyet és a jatagán csak a hűlt helyén csattant. 
    Mivel a török nem figyelt mindenfelé, a másik vitéz oldalról odacsapott neki egyet a kard markolatával. Erre megfordult, kigúvadtak a szemei és elvágódott. 
    - No ez sem eszik egy darabig piláfot! 
    Az ostrom elmúltával a két vitéz, alaposan megkötözve, elvitte a törököt a kapitányhoz. 
    - No mi jót hoztatok fiaim? 
    - Nyelvet kapitány uram! Kérdezzük csak ki, lehet hogy érdekes dolgokat fog mondani. 
    - Hát akkor híjjátok a tolmácsot! 
    - Nem kell tolmács. - szólalt meg a török. 
    A vitézek úgy meglepődtek, hogy a kapitánynak még a boroskupa is kiesett a kezéből. 
    - Most mit bámulnak kendtek? Pécsre jártam egyetemre. Én fordítottam Janus Pannoniust törökre és szuahélire. 
    - Szuamicsodára? 
    - Mellesleg panaszt szeretnék tenni a két vitéz ellen. 
    - He? - a kapitány még mindíg sokkhatás alatt volt. 
    - Igen kérem, panaszt! Ez a két ember, ostrom közben rasszista kijelentéseket tett rám és nőnemű szülőmre! 
    - Hebegebe ... - a kapitány nagyjából ennyit tudott kinyögni. 
    - Idézném egyikük kijelentését: "Hogy az ördög búbolja meg azt a kancsal anyádat te suvickos képű szerecseny ördög!!" Ez kérem teljes mértékben kimeríti a rasszizmus fogalmát! 
    - Ahha! - nyögte a kapitány - és ammeg mi? 
    - A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi és politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel. 
    A kapitány belezuhant a karosszékébe és üveges szemmel meredt maga elé. Az egyik vitéz ijedtében lenyelt egy egész libacombot és csak komája lélekjelenléte tudta megmenteni az életét. 
    - Hajlandó tenni valamit ez ügyben kend kapitány uram, vagy menjek Strassbourgba? 
    - Kapitány uram. Ne csapjuk le a fejét? 
    - Oszt mé? 
    - Me akkó csendben lenne. 
    - Megfontolás tárgyává teszem a javaslatát vitéz uram. 
    - Hahh!!! - bődült el a török - Kibújt a szög a zsákból!! Maguk itt mind egytől-egyig rasszista ősnácik!! Így várjon itt a tisztességes ember tisztességes bánásmódot!! 
    - Még magának jár a szája? Nem maga vágott le hat magyar vitézt a tegnapi ostrom során? Ez kérem előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés bűntette!! 
    - Hát ugye a csata hevében ... - szabódott a török. 
    - No, hát mi is a csata hevében!! - csapott az asztalra az egyik vitéz. 
    - Jóvanna! Nem kell úgy ordibálni kérem. Ha megtörtént, hát megtörtént. Most mé kell a szememre vetni a dolgot? Az ember ugyebár hadonászik a jatagánnal ... Előfordulnak balesetek. 
    - Akkor vegyük munkahelyi balesetnek? Végül is mé ne? Legalább tisztes nyugdíjat kapnak majd az özvegyek. No meg ott a hadiárva ellátás is ugyebár ... 
    - És mi lesz a rasszizmussal kapitány uram? - kérdezte a török. 
    - Mi lenne? Tudjuk be annak, hogy maga nem beszéli tökéletesen nyelvünket és a fordítási pontatlanságból eredt a félreértés. 
    - Háááát ... No rendben. Akkor kvittek vagyunk? 
    Kicsit furcsán néztek rá, mert nem ismerték ezt a kifejezést. Aztán leesett a kétkrajcáros és buzgón bólogattak. 
    - No akkor engedelmükkel én hazamennék Afrikába. Nem tetszik nekem ez az itteni klíma. Kicsit nyirkos és nagyon hideg. 
    - Hát akkor isten vezesse kendet. Vagyis Allah nna. 
    - Tök mindegy. A lényeg, hogy hazaérjek. 
    A két vitéz elkísérte a kapuig és ott barátságosan meglapogatták egymást. A két vitéz ezután még sokáig köhögött.
    Kategória: Eszeveszett történelem | Megtekintések száma: 370 | Hozzáadta:: hardapa | Címkék (kulcsszavak): vár, vitéz, szerecsen, török, csata, Ostrom | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    avatar