Má megent filmet néztem!
Láttátok ? Nem-e? Hát hol a fenében kujtorogtatok? Jó volt pedig. Mármint a maga nemében. Olyan izé volt, nna, olyan érdekes és érdekfeszítő. Eközben mégis, mintha egy kicsit, de nem nagyon. Aztán meg a a nő benne ... hát az nem semmi volt! Az izgalom meg ráhágott a tetőfokára. Vagy meghágta a tetőfokát? Lényeg az, hogy volt izgulnivaló benne rendesen. ... és amikor a főnök kinézett az ablakon ... na az egy szakasztott egy nézés volt kérem alásan. Oscar díjas nézés. A főhős meg egyenesen. És ezt tudta lovon és trapézon, három napi hidegélelemmel a zsebében. Aztán meg volt neki az a kutyája. Az amelyik ugatás közben is tud harapni. A segítője meg, az a kis mókamuki, aki minden ilyen izében benne van, de csak azért, hogy bonyoluljon a fennforgás.
Meg volt neki olyan nagy puskája is. Tudod, ami sosem fogy ki. Öcsém (hugom, bátyám, nővérem, amelyik tetszik aláhúzandó), az nem volt semmi pukkantó. Aztán az a főgonosz ... Na az példának okádék, olyan gonosz volt, hogy még a Hitler és a Sztálin bácsik is beszartak volna tőle. A szemöldökét Brezsnyevtől örökölte, az orra, szakasztott Mussolini, a szája az Jokertől származott, a lábait meg egy terhes hintaló formázta még gyerekkorában. Irtotta is a jónépet, géppuskával, bombával, meg brazil szappanoperákkal. Volt neki egy csicskása, aki lekaratéjozott mindenkit, de hiába, mert a főhős úgy hasbakungfuzta, hogy maradandó alakváltozást szenvedett tőle a hercig nyakkendője. Meg aztán ott voltak a szokásos bamba rosszfiúk is. Ezek mind a főgonosznak dolgoztak, minimálbérért. Érdekes volt, hogy a jónépből bárkit eltaláltak a stukkerral 2-300 méterről, csukott szemmel, erős szembeszélben, viszon a főhőst még két méterről sem vették észre. Amikor meg észrevették, akkor bambán várták, amig legyakja őket. Persze nem egyszerre, hanem szépen sorjában. Bizonyára sorszámot húztak, hogy mikor melyiket kell lekungfuznia hősünknek. Azért magamban azon kuncogtam, hogy mi van akkor, ha összekeverik a számokat? Lett volna kavarodás rendesen!
"Hé haver! Mostan nem te gyüssz, mert mostan engemet fog lerúgni egy lábszagú, pörgős, flikk-flakkos rúgással. Aztán gyűssz te, egy visszafelé durrbele pofonért."
Höhö!!
De nem ez volt! Fegyelmezetten kivárta mind a sorát.
A hős csaja - franc sem tudja már a nevét, mert folyton a melleit bámultam - olyan igazi szőke bombázó volt. Az is kalimpált kézzel lábbal, de csak frenetikus, vinnyogásszerű röhögést tudott belőlem kiváltani. Amikor először feltette a kis kacsóját, miszerint ő most verekedni fog, azt vártam, hogy röhögésbe fullad a forgatás. Nagyjából egy hasmenéstől zaklatott Barbie babára emlékeztetett, aki megpróbálja a végletekig kitekerni a karjait, a lábát meg olyan lehetetlen pózba rántotta, hogy már maga sem hiszi el. Szerintem a főhős - aki tényleg tudott verekedni - többször terült el a röhögéstől zokogva a forgatás során.
Summa summárum, kicsit beleszédültem a végén és csak azt sajnáltam, hogy a Nagy Végső Mészárlásból kihagyták a rendezőt és a forgatóköny íróját.
... és hogy mi volt a kutyával? Megevett 46 kutyakonzervet a forgatás során, 6 szukát kergetett meg, ebből kettőt utól is ért és megharapta a rendezőt. Kétszer is. Neki legalább volt kritikai érzéke.
Ajánlanék egy újítást. Legyen a mozikban két gomb, egy piros és egy zöld. Ha a zöldet nyomja meg a néző, akkor tetszett a film, ha a pirosat, akkor nem. Eddig világos? Nakéremszépen! Ha több piros jön össze, mint zöld, akkor a film kiagyalói nemes egyszerűséggel felrobbannak. Lenne olyan csillaghullás Hollywoodban, mint augusztusban az égen. A maradék viszont ... Gondolom nem kell ecsetelnem.
Kár, hogy ezt nem lehet megtenni a tévével. Édes jó istenem! Nem lenne több dél-amerikai szappanopera!!
|
