A kis kandúr reggel ment a gazdához, hogy szokás szerint felébressze. No nem mintha munkába kellett volna mennie, hanem mert a cica ilyenkorra már éhes volt. Beszaladt a hálószobába, de a gazda nem volt ott. Különös, ilyenkor itt szokott aludni és közben morog. A cicának nem tetszett a dolog. Most ki ad neki enni, ha a gazda nincs itt. De az úr nem azért adott nek kiváló orrot, hogy ne szagolja ki öreg barátját. Elindult a nyomon és a nappaliban meg is látta a gazdát. Ejnye! Ez meg miért itt alszik a földön, amikor az a széles, puha doboz ott bent, sokkal kényelmesebb. Oda ment és a fülébe nyávogott egy halkat. Hahóóó! Gazdaaa! Mivel nem volt reakció, megbökdöste a fejével kicsit és odadörgölte magát a karjához is. Semmi. Pedig erre fel szokott ébredni és ilyenkor mindig megsimogat. Akkor érezte meg azt a különös dolgot. Nem tudta mi az, de bajt jelentett. Minden idegszálával koncentrált a jelzésre. Az izmai megfeszültek, hegyezte a fülét és az orra izgatottan mozgott. A gazda szaga valahogy olyan furcsa volt. Valami zavar volt benne. Újra megbökdöste, de most az arcát. Erre sem reagált. Beteg!! Érzem, hogy beteg!! Odaszaladt az ajtóhoz és nyávogott. Újra és újra ismételte, de nem hallott semmi reakciót kintről. Vissza a gazdához, újabb bökdösés és mivel nem tapasztalt változást, leült a szoba közepére és rákezdte a macskariadót. BAAAAAJJJJJ !!! BAAAAAJJJJJ !!! Olyan éktelen ordítást rendezett, hogy többen is felébredtek rá a szomszédok közül. Az egyik végül is megúnta a dolgot és odament az ajtóhoz. - Halgattassa már el azt a dögöt, vagy hívom a zsarukat!! A kis kandúr meghallotta az ember hangját és az ajtóhoz szaladt. Kérőn nyávogott néhányat, de hallotta, hogy az ember elmegy. Azonnal rákezdte újra. BAAAAAJJJJJ !!! BAAAAAJJJJJ !!! Hallotta, hogy az ember megfordul és visszajön. Erre még erősebben ordított, ammyira, hogy szinte már fájt neki is a hangerő. Az ember erre berontott a lakásba. - Mi a jó kurva a.... Itt elakadt a szava és döbbenten nézett a földön fekvő öregre. - A kurva életbe !! Lehajolt, és megnézte a pulzusát. A macska közben abbahagyta a riadózást és mellé lopakodott. - Na te szőrös ördög, gyorsan hívjuk a mentőket. A gazdád elég ramaty állapotban van. A mentők hamar odaértek, mert a kórház a szomszéd utcában volt. Véletlen-e vagy a sors fura fintora, de ugyan az a mentős jött, aki a támadás után is ellátta az öreget. - Nini!! A macskás fater! No nézzük mi a gond. - Tudja, a macska riasztott minket. Olyan éktelen sivalkodást rendezett, hogy már azt hittük, hogy nyúzzák. A kandúr közben az orvost figyelte, ahogy a gazdáján matatott. Valami fényes izét rakott rá és a másik vége meg a fülében volt. Furák ezek az emberek! - Hála istennek nincs különösebb baj. Leesett a vérnyomása és elájult. Kap egy injekciót és jobban lesz hamarosan. Valóban így lett. Pár perc múlva az öreg már a fotelban ült, egy bögre kávéval a kezében. - Csoda egy macskája van magának fater. A szomszéd csatlakozott hozzá. - Hát tényleg az. Én nem gondoltam volna, hogy ez a kis szargombóc ilyen hangosan tud óbégatni. Már azt hittem, hogy élve darálják hamburgerhez. A mentőorvos elpakolta a cuccait és indulni készült. - Most nem visszük be, de hazafelé azért felszaladok és megnézem mi van magával. - Köszönöm doki. És magának is köszönöm szomszéd. Nem tudom mi lett volna, ha nem jönnek. - Az ordítógépnek köszönje. Ha nem visít torka szakadtából, még mindig itt feküdne a hideg padlón. Egyedül maradtak. A gazda ránézett a kis kandúrra. - Már megint te voltál? Úgy látszik téged az Úr küldött, hogy vigyázz rám. No gyere, nézzünk körül a hűtőben, mi van kaja. Délután megjött a doki is. Valami csomag volt a kezében, de abból olyan illatok jöttek, hogy a macsek teljesen extázisba esett tőle. - Jó napot! Hoztam ennek a kis hősnek némi finomat. A kórház konyháján rakattam félre neki. Nem tudom mi lehet abban az izében, de az szaga az mennyi. Remélem a gazda ad majd belőle. - Óh! Köszönöm doki, Vitéz nevében is. - Vitéz? Találó név. Főleg a múltkori eset után. A doki megvizsgálta újból az öreget. - Nincs semmi baj fater, de azért a jövő héten bemehetne kivizsgáltatni magát. Csak a biztonság kedvéért. - Jól van, jól van. Betotyogok, úgy sincs messze. Amikor a doki elment, az öreg kibontotta a csomagot. Volt abban hús, máj és mindenféle finom cafatka. Kirakott a tálkára egy adagot belőle és ott hagyta a kandúrt, hadd falatozzon zavartalanul. Vitéz megszaglászta a tálka tartalmát. aztán olyan falatozást rendezett, mint még macska tán sosem. Miután végzett és ivott is rá egyet, alaposan megmosakodott. Azután bement a gazdához és felugrott az ölébe. Összegömbölyödött és nézte a gazdát ahogy olvas. Az öreg letette az újságot, ránézett kis barátjára és mosolyogva simogatni kezdte. - No vitéz kandúrom. Nézünk tévét kicsit? Valami film ment éppen. A gazda belemerült teljesen és a kezét a cicán hagyta. A kicsi kandúr mindkét első mancsával megfogta, mintegy megölelve a ráncos kezet és elaludt. - Aludj csak Vitéz! Most én vigyázom a te álmodat.
