Egy sóvár szempár meredt a bokorból a réten álldogálókra. A következő pillanatban a szempár kissé lökött tulajdonosa kirontott a bokorból és üvöltve rontott az ácsorgókra. Egyikük unott arccal felnézett, kicsit odébb lépett és kitette a lábát. Az üvöltve rohanó hibbant egyén hatalmasat bukfencezett a láb következtében, majd nyekkenve terült el egy hatalmas fa tövében. - Hogy ez a Tom mekkora egy seggfej. Folyton ezt a ragadozósdit játsza és mindig ez a vége. Az említett nyögve tápászkodott fel. - Tudhattam volna hogy megint ez lesz. - morogta maga elé fájó oldalát tapogatva - Néha azért hagyhatnátok, hogy legalább egy kicsit belétek haraphassak. - Ide figyelj Tom. Te ugyebár egy Allosaurus vagy, abból is a leghülyébb fajta. Mi meg ugyebár békés növényevők. De ha még egyszer megijeszted a kölyköket, kitaposom belőled az egész jurakorszakot!! - Jól van na! Nem kell azért rögtön ilyen agresszívnek lenned. Én csak egy éhes és kétbalkezes ragadozó vagyok. Ha nem jutok kajához, akkor a végén kihalok és rajtam röhög majd az egész mezozoikum. - A mezomicsoda ? - Az a kor amiben mi is élünk nna. Semmit nem tanultál a suliban annak idején ? Ez most a jura kor, aztán jön a triász, sötöbösötöbö. - Rosszul tudod okostojás. A triász már volt. A kréta következik. - gúnyolódott vele az egyik öreg dínó. - Jóvanna! Sosem voltam jó történelemből. - Azt tudjuk - replikázott egy másik cikászpusztító - múltkor is elhitted, hogy a trilobiták azok háromlábú őshalak. - és ezzel aztán elszabadult a pokol. Tom elbődült, a dinók fetrengtek a röhögéstől, néhány ősemlős pedig sikítva terült el nagy vidámságában. Amikor az allosaurus konstatálta, hogy még az aprólékok is rajta röhögnek, rájuk mordult. - Ti csak ne röhögjetek, mert ilyen apró kis gilisztafingok úgyis hamar kihalnak! - Morogj csak hústorony, mi túlélünk titeket, mert alkalmazkodóbbak vagyunk nálatok. - vágott vissza egyikük, mire a másik megjegyezte. - Szerintem ez abba fog belepusztulni, hogy az az egy agysejtje belehal a magányba. Ez újabb viháncolás alapját képezte, minek eredményeképpen néhány triceratops vinnyogva terült el a földön. Egy öreg brontosaurus megkérdezte. - Tom, még sosem próbálkoztál halakkal ? - Halakkal ? Hááát ... - és eloldalgott. - Na végre hogy elhúzta a csíkot. Már kezdett rezegni a farkam - morgott a vén bronto. - Ne morogj már vén csont, inkább egyél. Tépték a leveleket, nyeltek és elégedetten böfögtek. Kis idő elteltével hatalmas robajra kapták fel a fejüket, ami rémült üvöltéssel párosult. Alig fél perc múlva rémült pofával, habzó szájjal Tom rontott a tisztásra. - Hebe ... gebe ... - dadogta reszketve. - Mi a fene van veled ? - Ergem ... szörge ... vidim ... hami ... Az egyik bronto óvatosan fejbecsapta egy facsemetével, amitől kissé nyugodtabb lett. - Na most mond hogy mi van. - Hatalmas ... rohadt nagy fogakkal ... és éhes ... - Csak nem összefutottál egy tirannosaurussal ? - Hülye vagy ! Azok nem élnek vízben. Ez meg onnan jött elő ... és ... és ... be akart kapni - vacogta Tom. - Az biztos a Nagy Dög volt. - Ammegmi ? - darálta egy szuszra egy fiatal triceratops. - Liopleurodon féleség. Már akkor óriás volt amikor én fiatal voltam. - világosította fel az öreg. - Ezt megúsztad Tom. Szerencséd hogy nem lettél vacsora a Nagy Dög étlapján. De ki mondta neked, hogy a tengerhez menjél halászni ? - Me hát ott szép nagy halak vannak. - Meg szép nagy és éhes dögök is. A folyóhoz menjél balfék. - És ott nincsenek ilyen dögök? - Ekkorák nincsenek, max fele akkorák mint te. Azokkal meg elbánsz te is. Tom már vigyorgott és elindult pecázni. - Szerintetek szóljunk neki az Öreg Krokiról ? - és minden átmenet nélkül vad röhögésbe csapott át az egész csapat.
