Ma elmentünk Berttel kaját szerezni a mezőre. Ott voltak a tehenek, de sajnos a bikák is. Én a hónom alá csaptam egy tehenet és elkezdtem futni vele. Bert a másik oldalon rohant és amikor két bika a közelembe ért, akkor átpasszoltam neki. De az a két hülye bika nem ismerte a szabályokat, mert tovább üldöztek engem. Ez teljesen szabálytalan, mert a labda, azaz a tehén nem is volt már nálam. Bert röhögve elszaladt a tehénnel, engem meg két órán keresztül kergettek a bikák, fel és alá a mezőn, miközben megpróbáltak felnyársalni a szarvukkal. Ez is szabálytalan, mert nem viselhet a játékos semmit, amivel sérülést okozhat. A végén megúntam a dolgot, megfordultam és kupán vágtam a két bikát. Sajnos közben nem figyeltem a hátam mögé és a harmadik bika úgy fenéken durrantott a hegyes szarvával, hogy elbődültem, pedig nem szokásom. A tehenek erre szanaszét szaladtak, a bika meg lefosta az inait ijedtéban. Úgy kell neki minek bökdös! Ráadásul én jöttem egy szabadrúgással, amit a bika hátsóján helyeztem el. Nagyon szép ívben repült! 
Mire hazaértem Bert félig megsütötte a tehenet. Én útközben szedtem mindenféle vadfűszerrt, mert így fínomabb a tehénsült. Jó alaposan bedörgöltük és még belülre is jutott belőle. Hogy stílszerű legyek marha fínom volt
Utána beszélgettünk még egy kicsit, de nagyon fáradt voltam. Megbeszéltük Berttel, hogy legközelebb ő lesz a csatár és én fedezem a hátsóját. Jó dolog sportolni, de néha fájdalmas. Most is borogatás van a fenekemen, de a bika talán még most is repül.