Nevettetni nehéz
Bizony drága barátaim, nevettetni nehéz. A Nagy nevettetőnek könnyű volt. Igen, A Hofira gondolok. '68 szilveszterén ejtett rabságba a humora és a stílusa és azóta sem tudok szabadulni tőle. Barátaim korán rám ragasztották a Hofi becenevet, eredeztetve ezt eredeti nevemből és abból a tényből, hogy én sem bírtam ki humor nélkül. A mai napig szeretek karikírozni, viccelődni, bár néha előtör belőlem a humor szarkasztikus oladala is, de ezt igyekszem legyűrni. Ez persze nem mindig sikerül. Van akinek az én humorom nem tetszik - ez egyik csodálóm azt mondta, hogy: beverem a pofád te köcsög -, de engem nem riaszt vissza a negatív kritika, mivel túlsúlyban még mindig a pozitív áll. DE! Azt is figyelembe kell venni, aki negatíve kritizál, mert abból is tanulhat az ember, bár néha nincs mit. Amikor valaki kultúráltan kritizál, felhívva az "alkotó" figyelmét a hibákra, azt szó nélkül elfogadja az ember, már ha nem öntömjénező egoista alkat. De ha a kritika csak arra terjed ki, hogy a saját ízlésünknek nem megfelelő produktumot megtapossuk, az nálam nem fér bele a kritikai rovatba. Ismerek olyan embert, aki kizárólag azért jár ilyen oldalakra, mert imád mindent lefikázni. Nem jó neki semmi, csak az, amit ő csinál. Az is igaz, hogy ő viszont nem csinál semmit, "Na ebbe kössél bele pubikám!!" jelszóval. Igenis nevettetni akarok! Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. A kritikát elfogadom, de csak az építő jellegűt. Nem kell elfogadni amit írok. Isten ments, hogy ráerőltessem másra az ízlésemet. De ezt más se akarja megtenni velem. A nyolcvanas években álltam színpadon, egyedül, több száz emberrel szemben. Mondták, hogy ez az, folytassam és jelentkezzek és menjek, de nem tettem. Még valamit azért hozzátennék. Amikor valaki pozitíve ír be a kommentekbe, az nem nyelvcsapás. Nem ismerjük egymás, sosem találkoztunk, okunk sincs rá. A ilyen mértékű rosszindulat viszont kivált néha belőlem valamit, de sosem leszek tőle alpári. Maximum szarkasztikus. Hidd el nyájas olvasó, hogy ez néha sokkal rosszabb.
|
