Kedd, 2017-09-19, 16:20:30
Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Az én világom

Honlap-menü
Belépés
A fejezet kategóriái
Ami a mesék mögött van [3]
Felejtsd el amit hallottál! Ez az igazi sztori!
Eszeveszett történelem [7]
Mi történt valójában? Oknyomozás.
Gusztika [2]
Egy kiscica története
Macskatörténetek [9]
Egy kis kandúr és egy nyugdíjas öregúr barátsága.
Non omnis moriar [3]
Belvárosi történet
Sárkánynapló [20]
Egy csökkent értelmű sárkány naplója
Vegyesfelvágott [20]
Ami éppen eszembe jutott.
Cybermesék [2]
Mesék a bitek világából
Letöltés [16]
Letölthető irodalom
Viccek [3]
Csak a javából!
Keresés
Naptár
«  Március 2011  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Magyarország dióhéjban
  • Unicita kedvencei
  • Gasztrokalóz
  • Csevegő.net
  • Csevegő.net fórum
  • A Süticsapat weboldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Blog

    Főoldal » 2011 » Március » 19 » Ősellenség
    06:39:34
    Ősellenség
    Ősellenség



    Óvatosan kikémlelt. Körbenézett, nincs-e veszély. Semmi gyanúsat nem látott, de azért visszahúzódott a fal mögé. 
    - Ennivalót kell szereznem. A kölykök éhesek és ha nincs étel akkor nem nőnek fel sosem. 
    Újra kikémlelt. Tiszta volt a környék, sehol egy gyanús nesz, sehol egy furcsa árnyék. Óvatosan elindult a fal mellett, teljesen odasímulva. Lassan óvatosan haladt. Minden lépését megfontolta. Amikor a sarokhoz ért, fülelt. Remek hallása volt, minden apró nesz eljutott az agyáig. Semmi zaj, semmi veszélyes zörej. Befordult és újfent a falhoz lapult. Mostantól még óvatosabbnak kellett lennie. Bármikor felbukkanhatott Ő. Félt tőle. Agresszív volt és kegyetlen. A neve hallatán megfagyott a vér az ereiben. 
    - Reménykedjünk, hogy másfelé akadt dolga. 
    Előrébb araszolt kicsit és ismét fülelt. Semmi, sehol semmi. Eszébe jutottak anyja szavai. 
    - Azt mesélik, hogy Ő olyan mint az árnyék. Zajtalanul közlekedik és az utolsó pillanatban sem lehet észrevenni. Amikor meg észreveszed, már késő. Lecsap rád és vége a dalnak. Gyors, erős és kegyetlen! 
    Nyelt egyet izgalmában, mert teljesen kiszáradt a szája. Add mindenség ura, hogy ma ne akarjon erre járni. Már látta a fal végét. Kicsit merészebb lett, gyorsan odaszaladt és kikémlelt. 
    - Senki. Üres minden. 
    Most jött a legveszélyesebb szakasz. Nyílt téren kellett átvágnia. 
    - Bátorság! Bátorság! Csak gyorsan és halkan, ez a lényeg. 
    Nagy levegőt vett, bíztatta magát még egy kicsit, aztán nekivágott. Úgy szaladt, ahogy csak bírt és baj mélkül ért a szemközti falhoz. Ott aztán kifújta magát. 
    - Uhh! Ez kemény vágta volt. A nehezén már túl vagyok. 
    Elosont a fal végéig és kidugta a fejét. A következő pillanatban akkora ütést kapott, hogy messzire repült. Megpróbált feltápászkodni, de addigra Ő már ott volt és újra lesújtott. Minden elsötétült. 
    - Vitéz! Vitéz! Merre kószálsz megint kicsi kandúrom? Óhh hát itt vagy? Megint fogtál egy egeret? Nagyszerű kis barátom! Ez sem fog már összerágni és piszkítani semmit. No gyere, megérdemled a szokott kolbászodat. 
    ... és a kis kandúr, felcsapott farokkal, elindult a gazda után a konyhába.
    Kategória: Macskatörténetek | Megtekintések száma: 292 | Hozzáadta:: hardapa | Címkék (kulcsszavak): egér, öreg, cica, macska, gazda | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 0
    avatar