Star Trek - A zűr a legvégső határ (6)

Kirk elképedt.
- Maga azt nézi Spock?
- Persze, hogy nézem. Miért, talán szagolgassam?
- Úgy értem ... nehezen tudom elképzelni magáról, hogy érdeklődik egy Űrgammák féle áltudományos, elcsépelt humorú, rendkívül burkolt reklámokat tartalmazó ostobaság iránt.
- Nem is a története érdekel, kapitány. Mindössze kíváncsi vagyok rá, vajon honnan olyan ismerős Dexter hangja?
Kirk zavarba jött és igyekezett elterelni a szót.
- Mr. Spock, ha maga most lelécel, ki fogja leolvasni maga helyett a képernyőről azokat a piszkosul fontos adatokat?
- Majd én! - ajánlkozott buzgón Csekov.
Spock végigmérte.
- Kapitány, azt hiszem, mielőtt elmennék, megtanítom Mr. Csekov-ot néhány apróságra a munkámmal kapcsolatban.
Leültek, Spock írt valamit egy papírra és magyarázni kezdett.
- Nézze, Mr. Csekov, ez az A betű ... ez pedig itt a B ...
Késő este Christine Chapel egy szál hálóingben belépett Mr. Spock kabinjába.
- Mr. Spock! - lehelte bájos mosollyal - Nem tudok elaludni.
- És ezzel miért engem zaklat? Kérjen McCoy-tól altatót. Nálam nincs.
A nő türelmetlenül rázta meg a fejét.
- Mr. Spock, félreértett. Én nem akarok aludni.
- Akkor meg mi a gond?
Miss Chapel beljebb lépett, az ajtó bezárult mögötte.
- Mr. Spock, én ... izé, arra gondoltam, hogy ... Emlékszik még a múltkori beszélgetésünkre? A plomiklevesesre?
- Köszönöm, most nem vagyok éhes.
- Megint félreértett. Úgy gondoltam ... izé ... Igazán zavarban vagyok, de ön annyira ... izé, hogy ... nos, hát ...
Spock felült az ágyon.
- Miss Chapel, én vulkáni vagyok, és a vulkániak nem értik az ehhez hasonló célozgatásokat. Ha el akar csábítani, mondja meg egyenesen.
Christine elvörösödve próbált meg önérzete és büszkesége maradékába kapaszkodni.
- Mit képzel rólam, Mr. Spock? - kérdezte sértett méltósággal.
- Abból, hogy úgy követ mindenhová, mint repülőgépet a kondenzcsík, erre következtettem. Elnézést, úgy látszik, tévedtem. - Spock visszafeküdt az ágyba és magára húzta a micimackó mintás takarót.
- Dehogy tévedett! - csattant fel Christine.
Spock újra felült.
- Ez esetben ön téved, Miss Chapel ha azt képzeli, vonzónak találom magát. Sajnálom, ha megsértem az érzéseit, de vulkáni mértékkel mérve maga ronda, mint egy ... mint egy ...
- Szaturnuszi vízielefánt? - kérdezte sértődötten Miss Chapel.
Spock biccentett.
- Nem rossz hasonlat.
- Maga meg egy ronda, hegyesfülű marha, egy érzéketlen, számítógépagyú idióta! - tört ki elkeseredetten a nő, és az ajtóhoz sietett.
- ... és most azt mondja, hogy „imádlak Spock”, mire Spock azt feleli: „én is szeretlek, Christine” - sorolta Csekov, aki Spock kabinjának ajtajára tapasztott füllel állt a folyosón. A legénység kétszázötven tagja lélegzetvisszafojtva hallgatta.
Ekkor nyílt ki az ajtó. Csekov egyensúlyát veszítve bezuhant Spock kabinjába, és Miss Chapel-lel együtt elterült a földön.
- Na de Mr. Csekov! - háborodott fel a nő - Maga ki akar kezdeni velem?
- Nem, dehogy - nyögte a paprikavörös Csekov, és megpróbált feltápászkodni.
Miss Chapel még jobban felháborodott.
- Nem akar kikezdeni velem?!
- Ööö, izé, de igen - pontosította előbbi válaszát Csekov, és már nem sietett annyira feltápászkodni.
Spock megköszörülte a torkát.
- Feltétlenül fontos ezt itt megbeszélni? Engem ugyan nem zavar, de ... - a folyosó felé intett - a közönséget talán igen.
Csekov és Miss Chapel tetőtől talpig elpirultak, és kimenekültek a kabinból. Odakint hangos röhögés fogadta őket. Spock felkelt és kiment a folyosóra.
- Maguknak nincs semmi dolguk? - támadt az emberekre.
- Van, de ez érdekesebbnek ígérkezett - mondta Sulu - Mr. Csekov, önnek szerelmes regényeket kellene írnia. Van hozzá tehetsége.
Csekov és Miss Chapel ekkorra már eltűntek valamelyikük kabinjában. Spock körülnézett.
- Mindenki menjen a dolgára. Mr. Sulu! Ha maga itt van, akkor ki vezeti az Enterprise-t?
Sulu vállat vont.
- Honnan tudjam? Biztos Scotty.
- Én nem is tudok űrhajót vezetni. Nekem csak Trabant-ra van jogosítványom.
Spock lemondó sóhajjal ment vissza a kabinjába.

Reklám
Le akar adni néhány kilót? Vegyen fogyimogyi gyógyhatású sósmogyorót!
James T. Kirk nem ilyet használ!
A kockázatok és mellékhatások érdekében olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (7)

Kirk az ölébe vette a tálcát a rántott csirkével, falatozni kezdett, és körülnézett a hídon.
- Uhura! Kapcsolja be azt az izét.
- Úgy érti, aktiváljam a kilátóernyőt? Az Mr. Csekov dolga.
- Nem is az enyém! - méltatlankodott Csekov - Mr. Sulu szokta csinálni.
- De csak azért, mert jobb, ha maga nem nyúl semmihez - felelte Sulu.
Kirk tűnődött, hogy melyikükhöz vágja hozzá a sült csirkét, aztán úgy döntött, kár lenne érte. Spock bekapcsolta azt az izét ... akarom mondani, aktiválta a kilátóernyőt, és az Enterprise alatt feltűnt a klingonok fővárosa, Sar City (félreértések elkerülése végett közlöm, hogy s-sel kell ejteni). Kirk lenézett a városra és mogorva arcot vágott. Már többször megfogadta, hogy ide soha többé nem teszi be a lábát, de az ilyen feladatokat mindig az Enterprise-ra sózzák. Talán a flottaparancsnokságon úgy vélik, ezért a hajóért nem kár. Sar City az utóbbi időben úgy vált híressé, mint a klingonok és a Föderáció közötti egyre eredménytelenebb béketárgyalások helyszíne. Kirk elismerte a tárgyalások jelentőségét, annak ellenére, hogy személy szerint ő utálta a klingonokat, és ha meglátta valamelyiküket, liftezni kezdett a gyomrában az a pár falatka, amit étkezései alkalmával elfogyaszt. Azért néha eltűnődött azon, vajon miért végződik úgy minden béketárgyalás, hogy a föderációsokat páros lábbal rúgják ki Sar Cityből, és főleg miért pont neki kell hazahoznia azt, ami az elnökből megmaradhatott egy robbantásos merénylet után.
- Kapitány úr! Lőnek ránk - mondta unott hangon Uhura, miközben a körmét lakkozta.
Kirk felkapta a fejét.
- De hiszen Spock éppen az előbb kötött békét velük!
- Maga még sosem játszott a Civilization-nel? Tudhatná, hogy a békeszerződések arra valók, hogy megszegjék őket. Azonkívül a klingonok rendkívül háklisak arra, ha ugratják őket, és a mi hajónkat különösképpen gyűlölik a tetején levő felirat miatt. Van valami halvány fogalma róla, mekkora sértést jelent klingon nyelven az, hogy U. S. S. Enterprise NCC 1701?
Kirknek nem sok fogalma volt róla, de el tudta képzelni.
- Tényleg, mit jelent az, hogy U. S. S.? - kérdezte Sulu.
- Utálom Sörös Sándort - vágta rá azonnal a kapitány.
- Logikus - mondta Mr. Spock.
A klingonok újra fenéken lőtték az Enterprise-t, ami száznyolcvan fokos szögben kilengett és baljóslatú recsegés közben levált a hátulja.
- A franc egye meg! - káromkodott Kirk - Megint odaveszett a legénység fele. Ki fogja megtolni a hajót a legközelebbi induláskor?
- Majd Mr. Spock. A vulkániak erősebbek, mint mi - mondta Uhura.
Csekov a fejét csóválta.
- Az nem jó. Mr. Spock-ra szükségünk van, ő nem maradhat le a hajóról. Ő az egyetlen, aki talpra bírja rángatni a kapitányt, ha egyszer leült.
- Lézereket lövésre állítani! NEM AZT A GOMBOT, CSEKOV! A másikat! Maga színvak vagy csak hülye? - Kirk feje lassan lilába ment át.
Scotty telefonált Kirk-nek a gépházból.
- Kapitány úr! Elfogyott az összes dilítium kristály. Most mit csináljak?
- Mi az, hogy elfogyott? Indulás előtt tíz tonnát pakoltam fel.
Scotty megköszörülte a torkát.
- Nos, igen, de amióta nem működnek a lézerek, dilítiummal dobáljuk a klingonokat. Azonkívül ... hát ... Mr. Spock azt mondta, a vegetáriánus étrend nem mindig biztosítja a létfenntartáshoz szükséges ásványi anyagokat, és ezért ...
Kirk hitetlenkedve meredt Spock-ra.
- Maga felzabálta a dilítium kristályokat?
- Nem az összeset, kapitány, csak ami a kabinom melletti raktárban volt.
- De az összeset ott tároltuk! - Kirk egyre dühösebb lett. Neki bezzeg be kell tartania a McCoy által előírt szigorú diétákat, egyesek meg dilítiumot zabálnak, mégsem híznak el. Az élet nagyon is igazságtalan.
Uhura megpróbált kapcsolatot teremteni a klingonokal.
- Klingon űrközpont! Itt a U. S. S. Enterprise. Hallanak engem?
- Sajnos nem - jött a válasz.
Uhura elkeseredetten meredt maga elé.
- Pedig már azt hittem, sikerült.
- Halló, Enterprise? Itt a bolygóközi telefonközpont. Amíg nem rendezik a számlájukat, addig nem kapcsoljuk a hívott számot. Egészen pontosan hárommillió-hatszázhuszonhét föderációs fityinggel tartoznak, ami annyi, mint ötvenhatezer-kétszáz klingon fabatka. Amennyiben nem fizetnek hat napon belül ...
- De az ég szerelmére, lőnek ránk! - ordította Kirk - Meg fogunk halni!
- Gyónás és halotti szentségek felvétele a 622-8769, koporsórendelés a 899-6543 telefonszámon - folytatta rendíthetetlenül a telefonközpontos hangja - További jó utat és nyugodjanak békében.
- Köszönjük szépen - mondta jólnevelten Csekov.
Kirk dühösen csapott a szék karfájára, ami levált és akkora lyukat ütött a padlóba, hogy le lehetett látni a gépházig.
- Tudni akarom, honnan van ekkora telefonszámlánk.
Uhura sorolni kezdte.
- Intergalaktikus távhívások: százhuszonhét fitying. Jelentések a csillagflottának: száztíz fitying. Új alkatrészek rendelése a hajóhoz: kétszázezer-háromszázkilencven fitying. Mesemondó szolgálat Mr. Csekov-nak: háromszázötvenezer fitying. - Csekov vigyorgott - Szextelefon Mr. Sulu-nak: négyszázezer fitying - Sulu kicsit zavarba jött -, lelkisegély szolgálat Mr. Spock-nak: négyszáznegyvenezer fitying ... - Spock teljesen elzöldült -, a Gyors Fogyás Szépségstúdió hívása ...
- Köszönöm, hadnagy, ennyi elég lesz - vágott közbe Kirk.
- ... egymillió-hatszáztízezer fitying - számolta ki segítőkészen Spock, és nem értette, mi ez a gyilkos pillantás Kirk részéről.
- Újabb hívás futott be a klingonoktól.
- Hangosítsa ki Uhura hadnagy. Maga meg hozzon nekem egy pár szendvicset, Csekov, hogy valami hasznát is lássam végre.
A kilátóernyőről egy klingon vicsorgott rájuk.
- Ez az az Enterprise?
- Enterprájznak kell ejteni - javította ki Kirk.
- Mindegy. Maga a kapitány?
- Igen. - Kirk kihúzta magát - Én vagyok James T. Kirk.
- A T. minek a rövidítése?
Kirk kényelmetlenül feszengett. Középső nevét, a Tiberius-t kimondottan utálta.
- Tiszteletreméltót jelent - vágta ki magát.
A klingon elhúzta a száját.
- Maguk földiek híresek arról, hogy mennyire nem találóak a neveik. Az a helyzet, hogy figyelmeztetnem kell önöket: bolygónkon már öt éve érvényben van a legújabb környezetvédelmi törvény, melyet még senki nem mert megsérteni ... eddig. Szeretném, ha minél gyorsabban elpucolnának innen. Elég világos voltam?
Uhura közbeszólt.
- Elnézést, de fontos küldetésünk van. Le kell transzportálnunk a bolygóra.
A klingon végigmérte Uhurát.
- Magácskát bármikor örömmel látjuk, szivi. A többieket inkább ne. Te jó ég, mi történt annak a manusznak a füleivel?
- Melyikükre gondol? - kérdezte értetlenül Spock.
A klingon röhögött.
- Hát, nagy az Isten állatkertje, de hogy ennyire?
Spock Kirk-re sandított.
- Kapitány elismerem, hogy hála az égnek más vagyok, mint önök, de véleményem szerint ez még nem jogosítja fel a forgatókönyvírót arra, hogy egyfojtában velem szórakozzon.
- Az egyfolytábant elég bunkó dolog j-vel mondani. - Kirk a képernyőről rájuk vigyorgó klingonhoz fordult.
- Engedélyt kérünk körkpályára állni.
- Az körpálya, maga idióta. Bár ahogy elnézem magát, lehet bizonyos hasonlóság ...
- Megkapjuk az engedélyt?
- Az attól függ, mekkora az a kör. Ötmillió kilométernél közelebb sajnos nem engedhetjük.
- Elfogyott a dilítium kristályunk. Le fogunk zuhanni!
- Ezt a poént minden részben elsütik? Az űrből nem lehet lezuhanni!
- Biztos ebben?
- Tökéletesen.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (8)

Spock hallgatta ezt a rendkívüli intelligenciára valló beszélgetést, és úgy döntött, itt az ideje, hogy bevesse fantasztikus logikáját.
- Ha nincs dilítium kristályunk, nem tudunk elmenni innen és legnagyobb sajnálatunkra tovább fogjuk szennyezni a környezetet.
A klingon némileg elbizonytalanodott.
- Ebben igazad van füleském. Felküldünk önöknek egy kis dilítiumot.
- Köszönjük szépen. - mondta Kirk - Nyissák ki a dilítium raktárat! Mr. Spock majd vigyáz, hogy senki ne lop ... miket is beszélek, szóval ha megtudom, hogy a legénység bármely tagja lopni merészel, saját kezűleg tépem le a hegyes füleit!
Spock diszkréten hallgatott. A dilítiumszállítmány megérkezett. Spock letört egy darabkát és rágcsálni kezdte, de azonnal abbahagyta, amikor meglátta a közeledő Kirk-öt.
- Spock! Maga, McCoy és én letranszportálunk Sar City-be. A többiek addig elviszik innen az Enterprise-t.
- Miért?
- Mert ide tilos behajtani kétütemű motorral.
- De Jim! - szólt közbe McCoy - Ha addig leállítanánk a motort, akkor nem szennyeznénk a környezetet.
- Doktor, tudod te mennyibe kerül itt egy parkolójegy? Az admirális azt mondta, tartózkodjunk a felesleges kiadásoktól.
- Tényleg Jim, te láttad, amikor az admirális felfordult?
- Nem fel-, hanem lefordult. A székről. A mai napig sem tudom, mitől. Spock, maga tudja, hogy kell irányítani ezt a nyavalyás turbóliftet? Van egy olyan érzésem, hogy már félórája egy helyben körözünk.
- Ez illogikus, kapitány. Egy helyben nem lehet körözni.
Jim feje lilára váltott.
- Bámulatos! - mondta Spock - Mindig lenyűgöz, hogy az emberek így tudják változtatni az arcuk színét.
A turbólift egyre gyorsabban keringett körbe-körbe. A kapitány gyomra felfordult, az arca lassan zöldbe váltott.
- Most a vulkániakat akarja utánozni? - érdeklődött Spock. Kirk már kis híján kitaccsolt a lift közepére, amikor megérkeztek a transzporterállomásra és kinyílt az ajtó.
- Úgy látszik, csak a zöld jelzésre várt - jegyezte meg Spock - Logikus. Sőt, bámulatos.
McCoy némi idegenkedéssel nézte a transzportert, ami érthető, tekintve, hogy kezeit még mindig fájón hiányolta. A helyére beépített mechanikus kezekkel feleennyire sem volt jó vakarózni, orrot piszkálni vagy Miss Christine Chapel fenekébe csípni, sőt, kézmosás után még órákig nyikorogtak.
- Befelé doki - parancsolta Kirk - És ne felejtse el az összes testrészét magával hozni, ha megkérhetem.
- A feje talán itt maradhat. Nem esztétikus és egyébként sincs semmi haszna - közölte Spock.
Érdeklődéssel figyelte, vajon lila lesz-e McCoy feje, de csalódnia kellett.
- Energiát! - mondta Kirk, és a következő pillanatban fejjel előre zuhant bele a Sar Cityt körülvevő iszapos mocsárba.
- Ez a Scotty! - dühöngött Kirk - Ha csak egyszer, csak egyetlenegyszer ki tudná számítani a pontos koordinátákat!
- Tehetek én arról, hogy amire kiszámítom, addigra elfordul az a hülye bolygó? - védekezett Scotty, de Kirk kikapcsolta a kommunikátort, elvágva a főgépész hangját.
Spocknak mákja volt: a több négyzetkilométernyi mocsár egyetlen száraz szigetére esett, így makulátlanul tiszta maradt.
- Ha ember lennék, azt hiszem, most kárörömöt éreznék és a gyomromat is kiköpném a röhögéstől - közölte tűnődve -, és alighanem maguk is ezt tennék most, ha én estem volna bele a mocsárba. Ilyen szempontból teljességgel logikus, hogy maguk estek bele, nem én.
- Spock, az nem lett volna logikusabb, ha mindhárman a szigetre érkezünk? - mérgelődött Kirk.
- Mr. Scott-ot ismerve ez nem logikus esemény, hanem csoda lett volna - válaszolta hűvösen a vulkáni - Egyébként hálás vagyok önnek, kapitány mivel nem rendelkezem az emberi lények bámulatra méltóan piszkos fantáziájával, eddig el sem bírtam volna képzelni, milyen lenne egy szaturnuszi mocsári elefánt, ha létezne.
Kirk, aki iszapos mikulásruhájában tényleg erősen emlékeztetett az előbb említett állatra, úgy döntött, erről nem vesz tudomást. Hirtelen hihetetlenül jó kedve kerekedett.
- Mr. Spock! Tájékoztatom, hogy a szigetet minden oldalról mocsár veszi körül. Hogy fog kikecmeregni onnan?
Spock-nak már nem maradt ideje válaszolni, mert a felhők közül hirtelen Gryllus Vilmos és Levente Péter ereszkedtek le.
- Majd segít rajtunk a mesét rejtő, égből pottyant ejtőernyő! - dalolták, és leestek, egyenesen a mocsárba, ami szinte azonnal elnyelte őket.
- Úgy látszik, egyes helyeken mélyebb a mocsár - mondta Spock - Járhattunk volna rosszabbul is.
McCoy elvigyorodott.
- Nem szép dolog a káröröm, de nagy megelégedésemre szolgál, hogy amire innen kijutunk, maga sem fog különbül kinézni, mint mi. Egyébként elárulná, hogy mivel vacakol?
Spock zsebrevágta a csavarhúzót.
- Bámulatos technikai képességeimnek köszönhetően összeraktam egy helikoptert. Sajnos csak egyszemélyes.
Kirk minden tekintélyét összeszedte.
- Mivel én vagyok a kapitány, úgy gondolom, jogom van hozzá, hogy ...
- Sajnálom, uram, de a maximális terhelés, amit kibír fél tonna. - Spock beszállt - Találkozunk a fővárosban!
- Szerencsés utat, Mr. Spock! - mondta McCoy - Bár lezuhanna az a vacak - tette hozzá halkabban.
Amire megtalálták a mocsárból kivezető utat, már esteledett.
- Hogy jutunk el a kongresszusi központba?
- Majd segít rajtunk a mesét rejtő, égből pottyant ejtőernyő. - Levente Péter és Gryllus Vilmos ezúttal a Sar City-be vezető gyorsforgalmi autóútra kenődtek fel, közvetlenül a város felé haladó ötven kamionból álló konvoj elé. Pár másodperccel ezután Spock is leszállt Kirk és McCoy mellett.

folyt. köv.
 

Star Trek - A zűr a legvégső határ (9)

- A fene az ejtőernyőjükbe, majdnem lezuhantam, amikor beleakadtak a propellerbe.
- Mi lenne, ha stoppolnánk? - kérdezte Kirk, látva a rengeteg Sar City felé haladó járművet.
- Nem zoknit, McCoy! Autót!
- Ahhoz kicsit erősebb cérna kéne. - McCoy visszahúzta a zokniját, Spock levette a gázmaszkot.
- Kapitány! Logikus lenne, ha ...
- Már megmondtam, Spock, hogy így ne kezdjen mondatot! Falra mászok a logikájától!
- Az itt nehéz lesz, kapitány. Nincs fal. Szóval ésszerű lenne, ha elmennék a helikopterrel, és majd a városban találkoznánk.
- Egyezz bele, Jim. Egyetlen autó sem vesz fel minket, ha ő velünk van - intett Spock felé McCoy.
- Ezt miből gondolja, doktor? - érdeklődött hűvösen Spock.
- Nézze, én eddig nem sok pozitív tulajdonságot fedeztem fel a klingonokban, de valószínű, hogy némi esztétikai érzék azért beléjük is szorult.
Spock felvonta a szemöldökét. Mivel ez volt az egyetlen többé-kevésbé érzelemnyilvánításnak nevezhető dolog, amit megengedett magának, ezért kicsit túl sűrűn vonogatta a szemöldökét. Jim elvigyorodott.
- Megsértődött, Spock?
- Érzelmek hiányában nehéz megsértődni - válaszolta a vulkáni olyan fagyosan, hogy Sub Zero elszégyellhette volna magát.
Miután Spock elrepült, Kirk kiállt az út szélére autót stoppolni. Hamarosan meg is állt egy.
- Milyen kedves öntől ... - kezdte Kirk, de a sofőr félbeszakította.
- Ne hálálkodjon, nem veszem fel magukat. Úgysem fér be. Csak megálltam, mert ennyire kövér embert én még életemben nem láttam, és ...
Kirk fenyegető arcot vágott és elindult felé. Az autó villámgyorsan elhajtott a szemük elől. Hogy jobban felhívja magukra a figyelmet, integetni kezdett. Javában integetett, amikor megállt egy autó.
- Milyen kedves magától, hogy ... - kezdte újra Kirk, de a sofőr félbeszakította.
- NEKEM MUTOGATTÁL, TE MARHA? HÁT NEKEM TE NE INTS BE, MERT.
- Elnézést, félreértés történt - szabadkozott Kirk.
- Hát én nem úgy láttam, hájpacni.
- Hájpacni (ngyedóra múlva)?
- Régen verekedtem ilyen jót - vigyorgott McCoy.
- Persze, neked könnyű, mert minden ütés elől az én hátam mögé bújtál.
- Elvégre te intettél be neki.
- Tehetek én arról, hogy itt minden jelzés mást jelent, mint nálunk? Úgy látom, senki nem hajlandó felvenni minket. Gyalog kell mennünk. Ide jutottam én, James T. Kirk, aki sokak szerint a legkiválóbb kapitány a csillagflottánál!
McCoy végigmérte Kirk ázott, sáros mikulásruháját.
- Ne haragudj, Jim, de pillanatnyilag mindez nem látszik rajtad.
Kirk mérges pillantást vetett McCoy-ra, aztán elindultak a város felé. Sar City messziről nem úgy nézett ki, mint egy gyönyörű és bizalomgerjesztő város. Közelről meg aztán végképp nem. Kirk megszólított egy járókelőt.
- Elnézést, a kongresszusi központba kell mennünk.
A klingon pasas végigmérte őket.
- Még jó, hogy nem a fehér házba.
Kirk türelmetlenül rázta meg a fejét.
- A bolygók egyesült föderációjának követei vagyunk. Azért jöttünk, hogy a nemrég elhunyt elnök holttestét hazavigyük.
- Ugrassa a nénikéjét - morogta a klingon, és otthagyta őket.
McCoy aggódó pillantást vetett Kirk-re.
- Jim, nem gondolod, hogy egy egész picikét lejárattuk a föderációt?
Kirk végignézett a sáros, iszapos mikulás jelmezen, amit viselt.
- Hát, egy egész picikét talán igen.
- Ma már úgysem jutunk be a kongresszusi központba. Okosabb lenne, ha keresnénk egy alvóhelyet.
- Remélem, vannak szállodák ebben a városrészben, és még jobban remélem, hogy elfogadják a
föderációs hitelkártyát.
Végigsétáltak néhány utcán. A járókelők messzire elkerülték őket.
- ÁÁÁÁÁ! - ordított fel Kirk.
McCoy az orvosi táskáját kereste, de nem találta.
- Nagyon fáj, Jim?
- Nem, csak most jutott eszembe, hogy Spock-nál maradt a hitelkártyám.
Kirk és McCoy egy koszos sikátorban találtak megfelelő alvóhelyet.
- Nem egy luxusszálloda, de éppen illik az öltözékünkhöz - mondta McCoy - Válassz: kukában akarsz inkább aludni vagy szakadt papírdobozban?
- Nekem mindegy, válassz te - morgott Kirk. Pár méterrel mellettük Gryllus Vilmos és Levente Péter a színes ejtőernyőjükkel egyenesen egy szeméttel teli konténerbe zuhantak.
- Ezeknek ma valahogy nincs szerencséjük - csóválta a fejét McCoy.
Szakadt ruházatú csavargó toppant Kirk-ék elé.
- Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim - dörrent rájuk.
- Nincs egy buznyák fillérünk sem - vallotta be őszintén Kirk.
- Hát aztat gondoltam, különben nem itt akarnátok aludni. De fizetségnek ez is megfelel - azzal leakasztotta Kirk nyakából az uzsonnástáskát.
- Hé! - csattant fel Kirk. - Most mit fogok enni?
A csavargó végigmérte a kapitányt.
- Hát, nem úgy nézel ki, mint aki belehal egy kis koplalásba. Viszlát! - továbblépett, és szemügyre vette Gryllus Vilmost és Levente Pétert, akik éppen az ejtőernyőjüket rángatták ki a szemét közül - Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim ...
Pár utcával arrébb a Sar City Plaza luxushotel királyi lakosztályában Mr. Spock elégedetten merült a márvány fürdőkád forró vizébe. Az élet csodálatos is tud lenni, gondolta, és intett a gyönyörű vöröshajú szobalánynak, hogy töltsön neki még egy pohár pezsgőt.

Hajónapló. Csillagidő: az ördög tudja, mennyi, az ilyeneket mindig Mr. Spock tartja számon, ő meg nincs itt, hála a jó Istennek. Hikaru Sulu hadnagy bejegyzése a hajónaplóba. Hé, mi lenne, ha nem röhögnél a keresztnevemen? Jó, azt jelenti, hogy ragyogó, na és? Még mindig jobb, mint a Pavel! Anyucikádat ütögesd, azt! - óriási csattanás - Elnézést, ez a hülye Csekov belezavart. Hol is tartottam? Ja, igen. A kapitány, Mr. Spock és az az idióta McCoy letrasz ... tansz ... szóval lementek a bolygóra. Amíg nem jönnek vissza, addig én parancsolok, úgyhogy húzz innen a sánta nénikédbe ... nem neked mondtam, Nyota drágám, ez a hülye Csekov idétlenkedik megint. Fogd már be, te hülye! Nem, azért se írom ide, hogy a hajónapló orosz találmány! Különben is, mindenki tudja, hogy japán. A kapitány azt mondta, amíg ők lent vannak a bolygón, addig vigyem innen az Enterprisét ... bocs, vagyis az Enterprájzt, mindig elfelejtem, hogy hogyan mondják amerikaiul, szóval hogy vigyem innen a hajót, úgyhogy elviszem, jó messze, de azt nem mondták, hogy hozzam is vissza, ami frankó, mert így végleg én maradok a parancsnok, és akkor Csekov-ot úgy kirúgom, hogy a csámpás lábai sem érik a földet ... jó, nem csámpás, hanem lúdtalpas, muszáj neked mindenbe belekötnöd ... de az első dolgom az lesz, hogy ezt a hajót eladom ócskavasnak ... jaj ne Scotty, nem gondoltam komolyan, tegye már le azt a baseballütőt ... Csekov, ha még egyszer meglátom, hogy a játékprogramjaimhoz nyúlkálsz, esküszöm, hogy lenyomom a cipődet a torkodon! Na, szóval ott tartottam, hogy ... CSEKOV, MIT MONDTAM AZ ELŐBB? Egy pillanat ... - Csekov hangja a háttérből: Neee, Hikaru, légyszíves, neee ... hrrr ... gluty ... gluty ... - Már megint nem tudom, hogy hol tartottam, úgyhogy itt abbahagyom. Te jó ég, most veszem észre, ez nem is a hajónapló volt, hanem Scotty skót népdalgyűjteménye! Ha megtudja, hogy beletöröltem ... Na, viszlát, megyek, és veszek egypár karateleckét.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (10)

A kongresszusi központ kapujában az egyenruhás őr végigmérte Kirk-öt és McCoy-t.
- Itt tilos koldulni.
- Félreértett! Mi csak ...
- Guberálni is tilos.
McCoy óvatosan az őr háta mögé került, és ujjaival lazán megszorította a nyak és váll közti ideget.
- Mit csinálsz? - hördült fel az őr, sarkon fordult és akkorát pancsolt be McCoy-nak, hogy szegény doktor a szemközti falra kenődött.
- Pedig Spock-nak ez mindig bejön - méltatlankodott.
Kirk nem tétlenkedett: teljes testsúlyát bevetve nekidőlt az őrnek, aki elterült a padlón.
- Szálljon le rólam! Jól van, beengedem, csak szálljon már le rólam!
- Könnyű azt mondani! - háborodott fel Kirk, és minden erejét bevetve próbált feltápászkodni - Doktor, hívj már egy emelődarut!
- Oké, amint levakarsz a falról.
Kirk nagy nehezen talpra állt és lekaparta McCoy-t a falról.
- Ha az elnök is ilyen állapotban lesz, legalább nem foglal majd túl sok helyet a hajómon. Koporsó sem kell majd, csak egy nagyobb méretű boríték.
- Ha meg nem lesz ilyen állapotban, akkor egyszerűen ráülsz, és ...
Kirk tűnődött, hogy lekeverjen-e egyet McCoy-nak, aztán úgy döntött, nem teszi. Kétdimenziós hajóorvosom úgysem volt még, gondolta. Legalább kifér a műtőajtó alatt, ha Spock véletlenül megint bezárja. Az említett vulkáni éppen néhány nagyhatalmú klingon politikussal beszélgetett.
- Lenyűgöző a logikája - bókolt éppen az egyik klingon.
- Köszönöm.
A mellette álló másik politikus kimondottan ellenszenvesnek találta Spock-ot.
- Maga annyira logikus, hogy az már nem emberi - morgott.
- Még jobban köszönöm.
- Tudja, az utóbbi időben azt beszélték nálunk, hogy maguk föderációsok koszos, büdös csavargók, akik mindig úgy néznek ki, mintha éppen egy mocsárban dagonyáznának. Örömmel látom, hogy ez nem igaz - mondta az a klingon, aki lenyűgözőnek tartotta Spock logikáját, és végigmérte a jólöltözött, műveltnek és gazdagnak látszó vulkánit.
- Úgy látom, a föderációsok mégiscsak civilizált ...
- Ott van Spock! - harsant fel Kirk hangja a folyosó túloldaláról. Spock rémülten kapta fel a fejét, és meglátta a felé rohanó szakadt ruhájú kapitányt, hóna alatt a palacsintává lapított McCoy-jal.
Mindkettőjükről csöpögött a sár a kongresszusi központ folyosójának frissen tisztított szőnyegére. A klingonok őszinte elképedéssel néztek rájuk, és kicsit hátráltak, amikor Kirk melléjük ért és megveregette Spock vállát.
- Csakhogy megtaláltuk.
- Ismerjük mi egymást? - kérdezte pókerarccal Spock, menteni próbálva a menthetőt.
- Ne marháskodjon, Spock. Már hogyne ismerném az első tisztemet? A U. S. S. Enterprise első tisztjét?
A klingonok még jobban hátrálni kezdtek.
- Az Enterprise első tisztje? - kérdezte gúnyos vigyorral az, amelyik ellenszenvesnek tartotta a vulkánit - Mintha azt mondta volna, hogy egy csillaghajón szolgál.
- Én nem ismerem ezeket az urakat - tartott ki állítása mellett rendíthetetlenül Spock.
- Ha nem ismeri, akkor honnan tudja az a kövér, hogy maga csillagflotta tiszt?
Spock igyekezett szerény arcot vágni.
- Hát, tudja, engem a föderáció területén mindenki ismer.
Úgy tűnt, ez meggyőzi a klingonokat, ám ekkor Kirk hosszasan kotorászni kezdett a zsebében, és kiszórta a keze ügyébe kerülő dolgokat. Miután a padlóra került néhány dilítium kristály, egy doboz Viagra, egy műfogsor, egy pár felragasztható műanyag hegyes fül a legutóbbi farsangról és Scotty feleségének rózsaszín csipkés melltartója, Kirk végre megtalálta, amit keresett. Egy fénykép volt, ami őt ábrázolta Spock-kal, McCoy-jal és Sulu-val, amint éppen sörözgetnek egy kocsmában.
- Na, most már eszébe jutottunk, Spock? Vagy annyira leitta magát, amikor a kép készült, hogy nem emlékszik semmire?
Spock életében először gondolt arra, hogy bár lenne Kirk - ha ez lehetséges - még kövérebb, mert akkor ő már nem látszana a fotón.
- A képen bizonyára a hasonmásom látható - közölte hűvös nyugalommal.
- A hasonmása nem ilyen, az szakállas. Nahát, Spock, milyen szép zöld lett!
Spock, hogy zavarát leplezze, lehajolt és elkezdte felszedegetni Kirk szétszórt holmiját. A műfogsor, a Viagra, a fülek és Scotty nejének intim ruhadarabja visszavándoroltak a mikulásjelmez zsebébe.
- Mintha lett volna nálam egy kis dilítiumkristály is - próbált visszaemlékezni zsebei tartalmára Kirk.
Spock vállat vont.
- Én nem úgy láttam.
Hajónapló. Csillagidő ... hát, úgy fél nyolc körül lehet, mert sötét van kint ... ja, az űrben mindig sötét van? Bocs. Hikaru Sulu parancsnok bejegyzése a hajónaplóba. Min röhögsz már megint? Fene a hülye orosz fajtádba ...
Csekov hangja a háttérből. Most nem is a keresztnevén röhögtem!
Az más. Akkor min? - A vezetéknevén. Hikaru Zulu ...
Verekedés hangja.
Na, hol is tartottam? Elnézést, időnként meg kell regulázni ezt a Csekov-ot, különben elkanászodik. Jelenleg szerencsére el van foglalva: a fogait szedegeti fel a padlóról. A hajó elég lassú, Uhura éppen az előbb jelentette, hogy a U. S. S. Space Snail most húzott el mellettünk, és a kapitány beintett nekünk. Na, ez se integet többet. Apropó, Mr. Scott, lézereket újratölteni! Kiadtam a parancsot, hogy dobáljanak ki minden fölösleges dolgot, hogy gyorsabban haladjunk. Eddig kidobattam Csekov-val több idegesítően pittyegő műszert, néhány orvosi vacakot McCoy szekrényéből - ha megbetegedik valaki, legfeljebb az is repül -, néhány vacak rozsdás kardot Kirk kabinjának faláról, egy bazi nagy vulkáni gránitkövet Spock kabinjából és egy egyenruhás űrrendőrt, aki nehezményezte, hogy szemetet dobálunk ki az űrbe. Ez az idióta Csekov a fejébe vette, hogy megtanul dzsúdózni. Most komolyan azt hiszi, hogy sikerülhet neki? Tegnap, amikor bekapcsoltam a számítógépemet, megjelent a monitoron egy felirat: „Szia, én egy vírus vagyok, és éppen most törlöm le a kedvenc játékprogramjaidat, kezdve a Mortal Kombat-tal. Egyébként ez Csekov műve.” A nyavalyás esküdözött, hogy ő annyira hülye számítástechnikából, hogy a computer a képébe röhög, amikor bekapcsolja, de természetesen én nem hittem neki és szétpofoztam azt a valamit a nyakán, amit ő nem átall fejnek nevezni. Az előbbitől független megjegyzés: megkérdeztem Scotty-t, ért-e a számítástechnikához - hogyne - felelte -, az egész galaxisban én csinálom a legszívatósabb vírusokat. Egyedül olyan vírust nem tudok létrehozni, ami letörli a játékprogramokat, aztán Csekov-ra fogja az egészet - Így aztán Scotty tisztázódott a gyanú alól, pedig eleinte azt hittem, ő a bűnös.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (11)

Sulu befejezte a diktálást a hajónaplóba.
- Hé, asszony! - üvöltött Uhura-nak.
- Mi van má' megint?
- Gyere már, ne szövegelj - Sulu rávágott Uhura seggére, aztán az ölébe ültette a nőt.
- Milyen romantikus - szipogott Miss Chapel - Bárcsak egyszer Mr. Spock ...
- Christine, mi történt a múltkor, amikor éjjel bementél Spock kabinjába? - kérdezte kíváncsian Uhura.
Miss Chapel arcán ábrándozó mosoly jelent meg.
- Nos, Mr. Spocknak szívecskés alsógatyája van - közölte.
- Ezt soha nem hittem volna - mondta Uhura tágra nyílt szemmel.
Sulu közel állt ahhoz, hogy féltékenységi rohamot kapjon.
- Mondd csak Nyota, miért érdekel téged ennyire az a hegyesfülű buzi?
- Engem nem érdekel az a hegyesfülű buzi. Az ilyesmit meghagyom Christine-nek.
- Ő NEM BUZI! - visított fel Miss Chapel és sértődötten elvonult.
Sulu vállat vont.
- Pedig Kirk többször is mondta, hogy Spock a barátja. Akkor ezt most hogyan értelmezzem?
Kirk, Spock és McCoy kiléptek a kongresszusi központból, vállukon egy koporsóval.
- Aztán remélem, tényleg az elnök van benne - morgott Kirk.
- Inkább nézz bele. Utálom a zsákbamacskát - javasolta McCoy.
- Nézz bele te. Te már hozzászokhattál, de nekem felfordul tőle a gyomrom.
Kirk elővette kommunikátorát és beleszólt.
- Scotty! Sugározzanak fel.
Nem érkezett válasz. McCoy és Spock kommunikátorán sem.
- Kapitány! Úgy emlékszem, elküldte az Enterprise-t. Valószínűleg már olyan messze értek, hogy a szubtéri hanghullámok relatív frekvenciája ...
- Köszike Spock, ennyi elég.
Spock elfojtott egy elégedett mosolyt. Amíg a kapitány ilyen síkhülye és nem jön rá, hogy az idegen szavak nagy részéről Spock sem tudja, mit jelentenek, addig tetszeleghet a mindentudó, szuperintelligens tudományos tiszt szerepében.
- Spock, nem emlékszik, mikorra rendeltem ide vissza a hajót?
- Ha jól emlékszem ... persze, hogy jól emlékszem, hiszen a különböző mnemonikus ...
- Spock!
- Azt mondta nekik, hogy amíg lent vagyunk a bolygón, addig ne jöjjenek vissza.
- És meddig leszünk a bolygón? - kérdezett közbe McCoy.
- Amíg nem jönnek vissza értünk az Enterprise-zal.
- Fantasztikus - sóhajtott fel keservesen Kirk - Egyelőre menjünk a szállodába, a többit majd meglátjuk.
Egyetlen taxis sem volt hajlandó felvenni két nyakig sáros egyént egy felettébb sátáni külsejű hegyesfülűvel és egy koporsóval, így gyalog folytatták útjukat a szálloda felé. Spock egyszer csak azt vette észre, hogy egyre nehezebb a koporsó. Hátranézett. Kirk és McCoy sehol. A logika ezúttal cserbenhagyta, elképzelni sem bírta, hol lehet a másik kettő.
- Kapitány! Doktor!
Semmi válasz.
- Jim! - szólította valamivel halkabban. Ekkor halk röhögést hallott, aztán Kirk hangját.
- Itt vagyunk a koporsó tetején, Spock. Gondoltuk, úgyis elbír minket ...
Spock száján majdnem kiszaladt egy iszonyatos vulkáni káromkodás, és már készült, hogy földhöz vágja a koporsót Kirk-kel és McCoy-jal együtt, amikor a doktor is megszólalt.
- Mindenki tudja, milyen fantasztikusan erősek a vulkániak. És milyen intelligensek! Meg persze jóképűek és kedvesek is.
Spock felvonta a szemöldökét. Régóta szerette volna, ha McCoy elismeri a vulkáni faj felsőbbrendűségét ... de vajon miért motoszkál az agyában a sejtés, miszerint a doktor gúnyolódik vele? McCoy folytatta.
- És mivel Mr. Spock a legerősebb hármunk közül, észszerűnek tűnik, hogy ő visz minket. Ez így logikus. Sőt, bámulatos.
Spock teljesen meg volt győzve. Elégedett arccal vitte tovább a koporsót. Csak azt nem értette, Kirk és McCoy min röhög úgy, hogy visszhangzik tőle a város, és miért vet keresztet mindenki, aki meglátja őket. A recepción némi gondjuk akadt.
- Sajnálom, vámpíroknak nem adunk ki szobát.
- Nem vámpírok vagyunk - győzködte a recepcióst Kirk - Ebben a kasztniban a föderáció elnöke van, úgyhogy bánjon velünk több tisztelettel, ha szabad kérnem.
A recepciós megvakarta a füle tövét.
- Van egy kis probléma. Halottaknak nem szokott sem készpénzük, sem hitelkártyájuk lenni, tehát az elnök úr nem vehet ki szobát.
- Á, az nem baj, ő elfér McCoy szobájában is.
- A nénikéd térdekalácsát, azt! - csattant fel McCoy - ... bár, ha belegondolunk, Spock lakosztályában még inkább. Rendicsek?
A recepciós megvakarta a másik füle tövét is.
- Na jó, nem bánom. Ja, és még valamit - szólt utánuk, amikor Kirkék már a lift felé tartottak - Mondják meg annak a hegyesfülűnek - intett Spock felé -, hogy húzzon sapkát. Ne rémisztgesse itt az embereket.
Spock felvonta a szemöldökét. Kirk elvigyorodott.
- Mi van Spock, dühös?
- Érzelmek nélkül nem lehet dühös az ember - felelte Spock - Csupán illogikusnak tartom, hogy elrejtsem a füleimet, amikor a magáé és McCoy-é sokkal rondább.
Hajónapló. Csillagidő 352-969. Jaj, elnézést, ez a telefonszámom. A mobilszámom meg 06-30-995-0622, de ezen csak sürgős ügyben hívjatok.
Hikaru Sulu kapitány bejegyzése a hajónaplóba. Egy perc türelmet kérek (a háttérből): most min röhögsz, te hülye orosz? A vezeték-, vagy a keresztnevemen? - Mind a kettőn, te idióta ferdeszemű (verekedés hangja, azután csend).
Hajónapló. Csillagidő 3109. 4. De lehet, hogy nem annyi. Megfigyelésem szerint Kirk is mindig bemondta az első számot, ami az eszébe jutott.
Pavel Csekov parancsnok bejegyzése. A Ragyogó Zulu pillanatnyilag gyengélkedik a gyengélkedőn. Talán nem kellett volna akkorát behúznom neki.
Előre, elvtársak, a szocializmusért! Bejegyzés vége.