Hollywood a filmesek mekkája. Egyben a hülyéké is. Sok filmes korifeus, főleg a sokadik vonalbeliek, úgy gondolják, hogy le van tojva a történelem, majd ők csinálnak másikat. Elővesznek egy ismerősen csengő nevet és eszkábálnak hozzá egy bugyuta, sok esetben inkább nevetséges történetet. Leöntik némi csihi-puhival - mert ezt zabálja a közönség - és mehet is a mozikba. Így lesz Akhilesből - aki a filmben karatéjozik is - a trójai leány megmentője, Merlinből Artúr szolgája, Xerxesből néger punk óriás és még sorolhatnám a végtelenségig. Hát igen. Az európai történelem sosem volt az erősségük. Percről percre tudják, hogy mit tett, mondott, evett, vagy ivott Franklin, vagy Washington. Betéve tudják Lincoln összes beszédét, de hogy ki volt Perikles, vagy Hannibal, az már komoly fejtörésbe kerül nekik, ha egyáltalán hallottak róla. El tudom képzelni, hogy egy amcsi diák hogyan felel az ókori görög történelemből. - A görögök bugyiban és köpenyben harcoltak a perzsa punkok ellen, akiknél ninják is voltak. Meg voltak nekik olyan izéik is amivel meg tudták hogyishíjjákolni a micsodákat. Meg a követeket folyton egy bazi mély kútba rugdosták. És farkasok ellen harcoltak a behavazott hegyekben, meg a jósok csajoztak. Na meg sosem vittek kaját magukkal. Néha kedvem lenne sírva fakadni, amikor egy ilyen filmet látok. A 300 éves történelem nem valami hosszú ugyebár. Ezért aztán ki kell találni egy olyan történelmet, ami kb fedezi egy ország szükségleteit. Csináljunk hát hősöket. Bárki megfelel, csak propaganda kérdése. Így lett az öntörvényű, akasztgató és nem utolsó sorban önjelölt biróból nemzeti hős, a bankrablóból feddhetetlen sheriff, a népírtó tisztből nemzeti ikon. Ha jól emlékszem, az USA-ban több ember ölnek meg egy nap alatt, mint nálunk tíz év alatt. Ami az érdekes, hogy ennek ellenére ragaszkodnak a fegyverekhez, mint az ovodás a búgócsigához. Canadában több fegyver jut egy főre, mint náluk, mégsem lövöldözik egymást halomra. Mégis igaz lenne a mondás, hogy nem a fegyver öl? Volt mostanában egy sorozat, amire azt mondom, hogy le a kalappal, ez tényleg ütős. Pacific - a hős alakulat. Na ez nagyon ott van, ahogy mondani szokás mostanság. Nem légből kapott marhaság, hanem igazi veteránok valós emlékei alapján készült. Na de a Rambó Jóska és társai ... Elég lett volna anno egy század ilyen katonákból és a vietkong sikítva szalad Moszkváig. Nézzük, hogy is készül egy ilyen film. Fogja magát valaki és írat egy forgatókönyvet. Bedumálja másik valakinek, hogy ez marha jó, mert az és kész. Az meg összekapar egy rakás lét, hogy le lehessen forgatni. Közben változtatnak itt ott, hogy ütősebb legyen a sztori. Joe helyett hívják a hőst Herkulesnek, legyen az apja Julius Ceasar, az anyja meg Mária Terézia. Az időpont legyen a kőkorszak és a kommunista hunok ellen harcol. Tegyünk bele egy varázslót is, mert az kajolja a tömeg. Spékeljük meg némi bélkitaposással, meg jó sok málnaszörpöt is locsoljunk szét, mert attól sikítanak a csajok. Jaaa ... és jó sokat robbantunk majd. Mi az, hogy akkor még nem volt robbanószer? Ki nem szarja le!! Van a raktárban egy rakás durrantó cucc és el kell használni, mert lejár a szavatossága. Nekem nem hiányzik egy Köjál vizsgálat. Hogy-hogy a Köjálnak semmi köze hozzá?! Nekem te ne magyarázd meg öcsi, mert én már akkor filmet csináltam, amikor Napóleon még Hannibállal viaskodott!! Mi? Nem akkor élt? Honnan tudod? Ott voltál? Neeem? Akkor kuss és hozz egy kávét!!
